Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)

Dokumentumok Zala megye történetéből

Ekkor már a cigányok valóban meg is érkeztek, és a lakosság nagy felzúdulására és elkeseredésére több családtól elvitték a gabonát. A községi tanácselnök volt velük.

Amikor a begyűjtőhelyen átadtam a gabonát, annak begyűjtési árát nem adták át azzal, hogy az a cigányok napszámbéréi képezi, így ők kapják meg (!) Hiába mondtam, hogy nálam nem voltak, az eredménytelen maradt; a pénzt azóta sem kaptam meg. Kérdezem, milyen jogon adták e társaságnak az engem illető, általam bevitt gabona árát?

Az önkéntes beadáskor visszajáró korpautalványt a begyűjtőhelyen megkaptam, tehát tőlem nem úgy kobozták el a gabonát. Igaz, nem nagy az összeg, de jelen esetben nem is ez a fontos, hanem a törvénytelen eljárás, amely tovább tetézte a csömödéri tanácselnök intézkedés-sorozatát.

Arra kérem Elnök Elvtársat, hogy egy megfelelő, igazságos szakembert küldjön ki az egész tanácsmunkát kivizsgálni mind a községi, mind a járási tanácsra vonatkozóan, hogy törvényes-e, ahogyan eljárnak?! Az itteni tanácselnök ténykedésére vonatkozóan a helybeli lakosság adhat felvilágosítást!

Amikor most levelemet zárom, mégegyszer kérem Elnök Elvtárs elnézését, és azt, hogy levelemre választ kapjak! Bízom megértő jóindulatában!

Csömödér, 1956. szept. 26.

Huttmann János Csömödér, Széchenyi út 5.

ZML M. Begy. Hiv. ir. Pny. 457/1956. — Kézzel írt tisztázat.

155a.

Zalaegerszeg, 1956. szeptember 27.

Rákosy Gergely1 mezőgazdász levele az MDP megyei első titkárához, a mezőgazdaságot érintő egyes szakmai és politikai kérdésekről

Zalaegerszegen, 1956. szeptember 27.

Kedves Dénes elvtárs,

vissza kell térnem a tegnapi értelmiségi ankéton2 történtekre. Lényegében mi is történt?

Első felszólalásomat azzal kezdtem, hogy én ezt a felszólalást az elmúlt évek során többször megtettem, s mindig le lettem intve. Ezúttal újra hasonló történt, s ez ezerszeresen bánt, mert érzem az igazamat, ha talán néha szenvedélyesebben is védtem a kelleténél. Ez a szenvedélyesség, vagy néhány nem a legszerencsésebben megválasztott hasonlat /az apa és gyereke/ azonban nem hiszem, hogy változtatott volna felszólalásom lényegén.

Első felszólalásomban rámutattam az ellentmondásra, mely az elméletben hirdetett szakszerű gazdálkodás és a gyakorlatban megkövetelt gazdálkodás között van. Hirdetjük /és jogosan!/ a vetésforgók jelentőségét, nemcsak a norfolki négyes forgóét, hanem a szovjet tizenkettes, tizennégyes forgókét is. Ugyanakkor adminiszt437