Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)
Dokumentumok Zala megye történetéből
127. Gelse, 1954. május 25. A gelsei tanácselnök és a kultúrotthon igazgatójának levele a Zala Megyei Tanács V.B. Népművelési Osztályához, egy fővárosi színjátszócsoport helyi vendégszerepléséről Másolat. Megyei Tanács VB. Népművelési Osztályának. Tárgy:Beszámoló pesti színjátszók vendégszerepléséről 1954. május 5-én zuhogó esőben immár harmadszor hirdették meg a pesti színészek előadásukat. Végre most meg is jelentek. „Pesti színészek” ez a varázsige, amely különösen csalogatta a helyi ÁG. dolgozóit és Gelse falusi népét egyaránt. A rossz idő ellenére, hamarosan megtelt a kultúrterem. A színtársulat kilétére vonatkozólag csak annyit tudok, hogy Móricz Zsigmond kultúrbrigád, akiknek F. M. engedélye az ország állami gazdaságainak látogatására vonatkozott. A bevezető egy kis öndicsérettel kezdődött, majd egy vicc elmondásával folytatódott, melynek poénje a következő volt: egy pesti kislány csokoládébabát vásárolt, de fiú csokoládébabát kér, mert azon egy kis darabbal több a csokoládé. A vicc nevetségesen erőltetett volt. No talán az előadás jobb lesz! - Előadásra került Mágnás Miska átdolgozott kiadásban. Mivel az átdolgozott kiadást nem ismerem, nem tudom megállapítani, hogy mennyi volt maga a darab és mennyi volt az egyéni kreáció. Mindenesetre már az első percek után csalódást éreztünk. Az előadáson én azt éreztem, hogy a mindenáron való szórakoztatás és nevettetés volt a cél, melyet a színészek bemondásokkal és ízléstelen táncokkal igyekeztek elérni, /pl. feneküket összeütöget- ték/ így aztán nem csoda, ha a darab eszmei mondanivalója, nevelő hatása elsikkadt és csak az ezotikum1 maradt meg. Színészvendégeink azt hitték falura minden jó és falun nem értenek semmihez és ott nincs senki, aki kritikus szemmel nézi őket. De vannak, mindég többen vannak, akik igényesek és elvárják egy hivatásos társulattól, hogy igazán művészit nyújtson. Pedagógus társaim nevében merem állítani, hogy az előadás egynek sem tetszett, különösen ha arra gondolunk, hogy iskolás diákjaink is megnézték az előadást. Pl. Horváth Gyula a gelsei ált. isk. igazgatója a következőket mondotta: „Az átdolgozást úgy hajtsák végre, és az előadást úgy m4utassák be, hogy a darab lényege és nevelő ereje ne sikkadjon el. Falusi embernek is vannak művészi igényei és nem elégíti ki őket sem csupán az erotika. Pesti színészek tartsák szem előtt, hogy tőlük akar tanulni a falu színjátszó csoportja is. Díszlet nélkül félértékűnek tartom az előadást.” De nézzük mások véleményét is! 362
