Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)
Dokumentumok Zala megye történetéből
felbomlása ellen, a tagság leváltotta az elnökségről és helyette nem választottak mást és most elnök nélkül a gépállomás által elvégzett munkákat a tagok nem akarják elismerni. III. A termelőszövetkezetekben milyen mag van, akikre tudunk támaszkodni? Általában legtöbb termelőszövetkezetünkben egy-két kommunistára és a tsz vezetőségére tudunk támaszkodni, mint pl. Kerkabarabáson. Azt, hogy a parasztság melyik rétegére lehet legjobban támaszkodni, még jelenleg általánosítva nem lehet megállapítani. Nem lehet megállapítani, mert pl. Zalavégen volt cselédek, akik a helybeli kulákoknál dolgoztak ezek befolyásfa] alá kerülve igyekeznek aknamunkát végezni. Azokra lehet a legszilárdabban támaszkodni, akiknek a legtöbb munkaegységük van, akik a legszorgalmasabbak és ezeknek az összetétele megyeileg ha nézzük, agrárproletárok és kisparasztok. Az 1950-51-ben belépett középparasztok nagy része szilárdan kitart a szövetkezeti gazdálkodás mellett, de a tél vagy tavasz folyamán belépett középparasztok nagyobb részben kevés munkaegységet szereztek, nem vették ki részüket a csoport munkájából, mert az eddigi megélhetésük az elmúlt évi egyéni gazdálkodásból volt biztosítva. Hogy hogy néz ki a tszcs-kben az a szám, amire támaszkodhatunk, az csoporton- kint változik. Pl. A Zalabér-i tszcs-ben, amelynek mintegy 160 tagja van, jelenleg 26 az a tag, akire szilárdan lehet támaszkodni. Bezeréden a 29 tagból 11 tart ki szilárdan a szövetkezeti gazdálkodás mellett, Zalavégen a 169 tagból 9 az, aki jelenleg tovább is csoporttag akar maradni. Előfordul olyan eset is, hogy a tsz vezetősége szakad ketté, az egyik része szilárdan kitart a csoport gazdálkodás mellett, a másik része azon dolgozik, hogy a tsz felbomoljon. Pl. A Nagyrécsei Vörös Október termelőszövetkezetben, amely egyébként a megye egyik legjobb szövetkezete volt, itt a kertészeti brigádvezető kezdte szervezni a kilépéseket. IV. Milyen módszerekkel dolgozik az ellenség a tsz-eken belül és az egyénileg dolgozó parasztok között? Az ellenség a termelőszövetkezeti csoport felbomlási határidőket mindig újabb és újabb határidőkben határozza meg. Első időkben július 20-át, majd később augusztus 1 -ét, most pedig augusztus 20-ra jelölte meg azt az időt, amire a felbomlási kérelmeket el kell készíteni. Az ellenség módszere az, hogy községről községre, sőt megyékből megyékbe viszi a bomlási hangulatot. Pl. a nagyrécsei Új tavasz tszcs-ből az egyik tag el volt Somogymegyében az Iharosberényi Búcsún, ahonnan késő este érkezett haza és még ezen az éjszakán megszerkesztettek egy aláírásgyűjtési ívet és még 70 taggal azon éjjel aláíratták. Van olyan jelenség is, hogy csoportokból majori részlegeket akarnak leválasztani és ezzel indokolják a bomlást, mint pl. a tófeji Petőfi 319
