Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)
Dokumentumok Zala megye történetéből
rűsítésére, helyi konkrétizálására, a békekölcsönben eddig nyertesek népszerűsítésére épült fel. A feladatokat a népnevelők többsége ezek alapján helyesen oldották meg. Harcosan érveltek és eljutott a dolgozók minden rétegéhez, sokoldalú, kezdeményező volt. A zalaegerszegi népnevelők pl. azt kezdeményezték, hogy a háziasszonyok megtakarított konyhapénzükből is jegyezzenek békekölcsönt. Ezt a kezdeményezést is kiterjesztettük a megye egész területére. Eredménye az lett, hogy ilyen 100.- Ft-os jegyzésekből több mint ezer háziasszony kivette a részét. Nagyon sok községben helyesen alkalmazták a csasztuskabrigádok, a dicsőségtábla, szégyentábla módszereit. Csesztregen pl. nagy falitérképet készítettek, piros, fekete zászlócskákkal jegyezték a jegyzőket [és] azokat, akik nem akarnak jegyezni. Különösen az úttörők vették ki részüket a csasztuskázásból, de az idén már nem csupán a jól jegyzők népszerűsítésére szorítkoztak, hanem kipellengérezték a nem jegyzőket, elsősorban a kulákokat. Amikor a jegyzés meggyorsítására vettük az irányt, népnevelőink munkáját 1 nap alatt át tudtuk állítani és megyeszerte átvették a gáborjánházaiak kezdeményezését, a községek többségében kiadták a jelszót, mindenki jegyezzen le. Ennek érdekében röpgyüléseket, esti beszélgetéseket, tanyázó estéket tartottak, ahol a példamutató jegyzőkre támaszkodva olyan közhangulatot tudtak kialakítani, amely a dolgozók nagy részét a jegyzésre lelkesítette. Ennek eredménye az, hogy pl. a lenti járásban 38 olyan község van, amelyben minden dolgozó lejegyzett, de az elmaradottabb községekben is 35-40 % arányában lejegyeztek a dolgozók. Az agitáció hiányossága az, hogy a kisebb községekben és tszcs-kben, ahol kevés a párttag, nem vonták be eléggé a becsületes pártonkívüli dolgozó parasztokat a népnevelő munkába. Továbbá hiányosság, hogy népnevelőink nem ismerték fel elég gyorsan az ellenség módszereit, nem mindig reagáltak rá, és éppen ezért nem volt minden községben elég harcos az agitációs munka. Ezt mutatják azok a községek, tszcs-ok, ahol aránytalanul kevesen jegyeztek, mint pl. Tófej-Hencsepuszta, Nemes- sándorháza, Nemeshetés, ahol az ellenség főleg a kulákok, a klérus, rémhírekkel, szárazságra, a vetőmaghiányra hivatkozva eredményesen tudott dolgozni ellenünk. Ezzel szemben ott, ahol a népnevelők leleplezték az ellenséget, a jegyzési agitáció eredményes volt, belefojtotta az ellenségbe a szót, mint pl. Pölöskén, Magyarföldön, ahol minden dolgozó paraszt lejegyzett, mert a népnevelők kipellengérezték a jegyezni nem akaró kulákokat, rámutattak rémhíreik, suttogásuk igazi okaira. A jegyzési agitáció komoly eredménye az is, hogy egybekapcsolódott a többi feladatokra való mozgósítással. Ennek eredményeként a begyűjtés, őszi munkák üteme meggyorsult. Az árpavetés pl. 5 nap alatt 19 %-ot emelkedett. Volt olyan község, pl. Zalamerenye, ahol 1 nap alatt 40-50 q burgonyát adtak be a dolgozó parasztok amellett, hogy többségben lejegyeztek. A tagkönyvcsere, az oktatás beindításával kapcsolatban szintén azt állapíthatjuk meg, hogy a pártszervezetek a jegyzési kampány mellett sem feledkeztek meg róluk, bár ez nem volt olyan általános, mint a begyűjtéssel kapcsolatban. 277
