Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)
Dokumentumok Zala megye történetéből
Az elvtársak látják, hogy ebben a tekintetben, amit befizetnek, vissza is kapják, Zalaegerszegen itt épül az óriási ruhagyár. Amikor legutoljára itt voltam, megígértük a gyárat. A burzsoák azt mondták: ez is olyan ígéret, hallottunk ilyet sokat. - Már áll a gyár, majdnem ezren dolgoznak, s mire visszajövök 3 ezren fognak dolgozni. Ugyanígy van minden. Amit mi megígérünk végrehajtottuk, de megköveteljük, hogy legyen közteherviselés, ne csak a rendesen dolgozó paraszt fizessen, hanem mindenki, hiszen mindenki élvezi a jó utat, szülőotthont, iskolát, nem teszünk kivételt ebben. Meg kell érteni, hogy most már keményebben fogjuk, mert megváltoztak a viszonyok. 4-5 évvel ezelőtt lehetett beszélni szegény emberről, sőt munkanélküliség is volt. Ma az a helyzet, hogy a régi közmondás jut érvényre, hogy csak az ördög szegény, mert nincs lelke. Most nincs bizony szegény ember, mert, aki egészséges és dolgozni tud, az az évnek 300 napján dolgozhat. Ha földje kevés, beléphet a tszcs-be 2-3 holddal. És ha ott 400 munkaegységet dolgozik, akkor többet keres, mint azelőtt egy 15 holdas gazda. És ugyanígy van minden területen és minden évben jobb lesz és több lesz a kereseti lehetősége. Most senki nem védekezhet azzal, hogy szegény ember voltam, mint 5-10 éve. Ha a két keze megvan, dolgozni tud, épülő szocializmusunk szép eredménye következtében úgy élhet, ahogy dolgozik. Ha jobban dolgozik, jobban élhet, ha még jobban dolgozik, még jobban élhet. Ez a szocializmus és ezt az elvtársak tartsák szem előtt. 4-5 évvel ezelőtt még nem beszéltem volna így, mert nem voltak meg a tervgazdálkodásunk eredményei, nem volt minden községben tszcs, vagy egyéb kereseti lehetőség. Ma már tényleg az a helyzet, hogy szegény ember a szó régi értelmében, olyan, aki nem tudja, hogy egy hónap múlva mi lesz vele, hogy hogyan ússza át a telet, olyan a mai világban ritka, mint a fehér holló. És ha ilyesmi előfordul, ott elsősorban magában van a hiba, nem pedig az állami, vagy társadalmi rendben, mert a mi rendünk olyan, hogy aki átlagosan dolgozik, rendszeresen meg tud élni és ebből következik, hogy rendszeresen adót is tud fizetni. Ha nem, olyan, mint az az újgazda, akit Darabos elvtárs5 említett. Ilyen sok van az országban. Én egy somogy-megyeit említettem. Tollasodnak, ugyanakkor úgy sírnak, hogy az ember a legszívesebben alamizsnát adna a kezükbe. Házat vett, lovat, ezt, azt és ha megnéznénk, mi van a sifonérjában,6 mindenféle olyat találnánk, amiről 10 évvel ezelőtt nem is álmodott. Fejlődésünk következtében meg kell erősíteni az állampolgári és munkafegyelmet, ehhez tartozik, hogy a beadást, az adót rendszeresen kell fizetni. Itt is csak azt mondhatjuk, hogy az állam erős, az állam szervezett és aki ezen a téren nemakarással válaszol, annak mi a régi közmondással válaszolunk, nemakarásnak nyögés a vége. Rászorítjuk, ami az államnak kijár, megadja. Az elvtársak ehhez tartsák magukat. Látom, hogy a megye fejlődik, fejlődik benne a párt is. Persze hiba van rengeteg. Különösen elégedetlenek vagyunk a fiatalokkal. Még mindig nem tudtuk eléggé bevonni őket, a Disz munkája még mindig eléggé gyönge, többek között azért is, mert a párt nem támogatja eléggé őket. Meg kell érteni, hogy a 237
