Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)

Dokumentumok Zala megye történetéből

társnak is, hogy segítsen bennünket, de mióta ez ügyben felhívattak a városházára Pallagihoz, azóta sem történt semmi az ügyemben, csupa koszba fekszünk otthon, amikor a bombák hullottak, kaptunk jegyre szappant, most meg hetenkint néha egy- egy darabot kapok, de az nem elég. A legidősebb gyerekem 15, a legfiatalabb 4 éves.

Dravecz László szakszervezeti titkár /KPDSZ/:6 Helytelen az Ásványolajbeliek kivételezése itt benn Kanizsán, mivel nem végeznek különb munkát, mint akár a Magasépítőnél, akár a fűtőházban a dolgozók.

Salamon József, fémárugyári munkás, 130 %-ot teljesít: nem jó szemmel nézzük, hogy a vasvázasbelieknek több kedvezményt adnak, mi is vagyunk olyan dolgozói az államnak, mint ők csak mi máshol dolgozunk, hát ez nem lehet ok a több jegyre?

Horváth István sztachanovista[sic!] munkás a kefegyárban, munkáját a Kongresz- szusi versenyben7 230 %-ra teljesítette, április négyre a jelenlegi munkáját, amin dolgozik 15 % plusszal csinálja meg, úgy véli, hogy a szocializmus építésében egyformán kellene részesülni az ellátásból az embereknek, de érthető, hogy a maortbeliek többet kapnak, hiszen ők az olaj termelés fokozásával a békét erősítik.

Bődőrné, Tanácstag elvt. A városi Békevédelmi Bizottság titkára, azt mondja, ha hirtelen megkérdeznék tőle, mint tanácstagtól, hogy miért nem kap a vasút is /fűtőház/ a szennyeződő munka miatt szappan, vagy utazás miatt több liszt és zsírellátást, bizony hirtelenében nehéz volna választ adni, mert ő sem helyesli az egy városban a kivételt, legalább az üzemek kapnának.

A kefegyári dolgozók hangulatát Peténé elvtársnő úgy fejezte ki, hogy ha nem is azt a mennyiséget, de valamit legalább kapnának a többi üzemek is a zsír és szappan jegyből. Tudják azt, hogy a nehézipar fejlesztése érdekében áldozatot kell hozni, de legalább részben könnyítenék ezt meg, mert hogy a szabad áru drágább is mint a másik.

Kedves Elvtársak!8

Azt írjátok, hogy az első beszámoló kissé sírós volt. Nekünk az a kötelességünk, legalább is szerintem, hogy a való hangulatot írjam meg. Nem lenne értelme azt írni, hogy minden rendben van és semmi nehézség nincs, mert akkor magunkat csapnánk be. Horváth Márton9 elvtárs a II. Kongresszuson azt mondta a vita során: „... egy fabatkát sem ér a mi mondani valónk, ha nem halljuk meg azt, amit a tömegek mondanak”. És még rámutatott Horváth elvtárs arra is, hogy jelentéseinket ne eltorzítva adjuk tovább.

Az természetesen már más lapra tartozik, hogy [a] mi elvtársainknak komoly harcot kell folytatni, mert harc kérdése ez, az agitáció terén a felmerülő nehézségek problémáival kapcsolatban. De erre az érveket csak úgy tudjátok kidolgozni, ha ismeritek az alsó hangulatot, ami szóbeszéd tárgyát is képezi a városban.

204