Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)
Dokumentumok Zala megye történetéből
rendőrség többet elfogott és a kitelepítést végrehajtották. Murarátkán egy kulák pl. úgy nyilatkozott, hogy a kitelepülést már 21-én tudta, de ennek ellenére továbbra is a községben maradt. Borsfán és még néhány helyen megtörtént, hogy a kitelepítésre kijelölt személyek a nyilatkozatot nem vették át, illetve nem írták alá, de ennek ellenére a kitelepítés rajtuk is végre lett hajtva. A kitelepülésre kijelölt személyek lakásán a hatósági szervek több helyen fasiszta sajtóterméket és fegyvereket találtak, így pl. Marócon és Bárszentmihályfán, ahol több lőfegyver is előkerült. A kitelepítendők általában lehangoltak, azonban többségük a kitelepítést tudomásul vette és a határozati íveket aláírták. Szepetnek községben Söjtör Jánosné kulák asszony kijelentette, hogy nem bánja azt, hogy kitelepítik, mert úgy sem éltek rendes családi életet, csak a munkája útján élhessen legalább meg. Fasiszta katonatiszteket és kulákokat a lakosság többsége nem sajnálja, így pl. Kerkateskánd községben Belső János és Szentgyörgyvölgyi János Maort munkások úgy nyilatkoztak, hogy időszerű a kémgyanús elemeket a határsávtól kitelepíteni. Iglódbördőcén4 Csonka János pártonkívüli gazdálkodó azt mondta, hogy igazán nem sajnálja ezeket a gazember kulákokat és mindig gondolta, hogy a kizsákmányoló elemek egyszer csak majd eltűnnek a faluból. Városi viszonylatban Nagykanizsán piacon lehetett hallani hangokat, ahol a faluról bemenő asszonyok beszélték suttogva a kitelepítést. Általában a jobboldali elemek körében nagy a meglepődöttség és így Szepetneken és Szt.györgyvölgyön a kitelepítésre nem jelölt kulákok is azt mondták, hogy összepakolnak, mert nem tudják, hogy mikor kerül rájuk a sor. Ezzel is, a lakosság hangulatát akarják befolyásolni. N.kanizsán az ügyvédi csoportokban különösen erős zűr-zavar észlelhető. A Maort üzemek tisztviselői akik általában eléggé ingadozó elemek ugyancsak tartózkodnak a vélemény nyilvánítástól. A szegény parasztság és így főleg a tszcs-k részéről a kitelepítést lelkesedéssel fogadták. Letenyén pl. azt mondják a tszcs tagok, hogy ezt kellett volna már régen csinálni Nemesnépen és Szt.györgyvölgyön, az elvtársak és a pártonkívüli agrár proletárok szinte méltatlankodnak, amiatt, hogy nem az összes kulákot vitték el. Az ellenség főügynöke így a klerikális reakció, főleg a délutai órákban kapcsolt rá az akcióra, bár már Kerkafaluban a kora reggeli órákban a református pap elbúcsúztatott egy kulákot és így akarta a szomszédokat befolyása alá keríteni, azonban a délutai órákban a katolikus papok részéről mozgolódás volt tapasztalható, míg ellenben a délelőtti órákba[n] nem lehetett őket látni. így pl. Páka községben a katolikus pap két apácával a déli órákban lejárta a házakat s a lakosságot arra szólították fel, hogy álljanak ki nyíltan a kitelepítés ellen a kulákok mellett. Az este 6 óráig kapott jelentések különösebb eseményről nem számolnak be, és tekintettel arra, hogy a lakosság a mezőn tartózkodik, végzi a munkáját, így a Pártunk részéről kintlévő aktíva elvtársak a napközben több helyen segítséget nyújtottak a kitelepítő bizottságnak a leltározások elvégzésében. A M. B. gondoskodik arról, hogy 154
