Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)

Dokumentumok Zala megye történetéből

többi gyárakban vagy egész kis összegeket, vagy semmit nem találtunk. Sőt igen sok kis téglaüzemben találkoztunk azzal a problémával, hogy a munkások egy, vagy több hete fizetést nem kaptak. Még a végrehajtásnál kell megemlítenünk azt a tünetet, hogy néhány téglagyár és malom tulajdonosa látszólag jól fogadta az államosítást és ez esetleg olyan veszélyt rejt magába, hogy a kijelölt vállalatvezetők túlságosan bizalommal lesznek irántuk. Erre feltétlen felfigyelünk, hogy az esetleg ilyen irányú veszélyeket elhárítsuk.

3./ A megyében a hangulat kérdéséről még sokat írni nem lehet. Először is még nem túlságosan széles mértékben terjedt el. Másodszor a mi információink sem voltak eléggé kiépítve, de azt már megállapíthatjuk, hogy a munkásság általában, de elsősorban az érdekelt üzemekben az államosítást szinte kivétel nélkül jól fogadta. Erre jellemzőképpen megemlítem a szőci bauxitbányát, ahol éjtszaka [sic!] hajtottuk végre az államosítást és a munkások csak egy kis része volt már csak az üzembe található, de azok kitörő örömmel vették tudomásul, hogy megszabadulnak a svájci kapitalistáktól, akik az életüket ebben az üzemben elviselhetetlenné tették, nem volt megfelelő helyiség és mindig irigykedve nézték pl. az államosított Magyar-Szovjet nyirádi bányára. Hangulatukra jellemző, hogy amikor az új vállalatvezető elvtárs kiment és az ottlévő éjeliőrnek azt mondta, hogy na elvtárs most aztán vigyázni kell, mert ez a mi üzemünk, akkor ez az elvtárs azt mondotta, hogy eddig is vigyázott a tőkés gyárára, és elképzelhetik az elvtársak, hogy hogyan fogok vigyázni a saját gyárunkra. Ugyanebben az üzemben egy pártonkívüli segédmunkás mindjárt jelentkezett, hogy ő is az éjszaka az éjeliőr mellett vigyáz, hogy ne történjen semmi baja az üzemnek. De ugyanilyen jó hangulatot jelenthetünk a többi üzemi dolgozókról, így pl. Zalaegerszegen a Kamarás téglagyár dolgozói kijelentették, hogy ünnepnap számukra az államosítás és sajátjuknak tekintik az üzemet és úgyis fognak dolgozni, hogy méltóknak bizonyuljanak.

Az üzemek dolgozói mellett meg kell említeni a más rétegek hangulatát is. Itt elsősorban a kisiparosokat és kiskereskedőket, akik különösen a 28-i esti órákban és 29-én de. Nagykanizsán, Zalaegerszegen izgalomba voltak és a hangulatukat legjellemzőbbképen Horváth Győző kisiparos szavaival lehet jellemezni, aki egy másik kereskedőhöz azzal ment, hogy vájjon mikor kerül ránk sor. Megállapítható, hogy ezeknek a rétegeknek nagyon jó hatást tett Gerő elvtárs beszéde, amelyet részben a kisiparosok, kiskereskedők szükségességéről és az államosított üzemek kártalanításáról olvastak. Mi magunk is aktívan léptünk fel ebben a kérdésben és így a Törvényhatósági [Bizottsági] ülésen aláhúztuk, hogy a saját területünkön gondoskodunk, hogy sehol túlzások ne történhessenek és úgy érezzük, hogy a megye székhelyen jó hatást váltott ki. Azonkívül gondoskodunk, hogy minden területen a mi elvtársaink lépjenek fel ebben a kérdésben és biztosítsák, hogy az iparosok és kereskedők munkájukat zavartalanul folytathassák. Ezért tervbe vettük, hogy az 5 éves tervvel kapcsolatosan nagyobb helyeken: Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Keszthelyen stb. megbeszélést tartunk, külön a kisiparosokkal, külön a kiskereskedőkkel,