Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)

Dokumentumok Zala megye történetéből

Az a tény, hogy a megyénkben még a hónap első felében az őszi munkák befejeződtek, a dolgozó parasztság köréből igen jó hatást váltott ki. A pacsai járásban elmondják a parasztok, hogy ők ilyen korán még sohase végezték el az őszi munkát. Igaz, hogy a szárazság miatt nehézségeik voltak, de a kommunistáknak igazuk volt, - mert ha ők nem sürgetnek bennünket, akkor most a rossz idő beálltával „győzködhetnénk” a sáros nehéz földdel. Hiába mondták a kulákok, hogy ne vessünk, mert nem kel ki, megeszik az egerek, - mi mégis elvégeztük a munkát, most öröm nézni a szép határt.

A kulákság most az őszi munkák elvégzése után az adófizetés, az állatfelvásárlási nehézségek és a borkészlet felvételi rendelettel kapcsolatosan viszik támadásukat.

Az állatértékesítés megyénkben nehéz probléma. A parasztságnak sok eladó állata, főleg szarvasmarhája van. Az értékesítési lehetőség a gazdák közti forgalomban minimális. /:a legutóbbi salomvári vásár alkalmával 726 db felhajtott szarvasmarha közül 25 db cserélt gazdát egymásközt:/ A felvásárló NV.-k kontingense kevés. Egy vásáron, ahová 3.000 szarvasmarhát hajtanak fel, ott legfeljebb, 200-250 drb-ot vesznek át. A NV-k főleg a minőségi állatokat vásárolják. Viszont ilyen minőségi állatokkal az újgazdák és a kisparasztok nem nagyon rendelkeznek. így gyakran a kulákok állatát vásárolják fel s e miatt a dolgozó parasztok panaszkodnak. A mi megállapításunk az, hogy az NV felvásárlói nem mindig csak szakszempontból veszik meg a kulákok jobb minőségi állatait, hanem sok esetben a szakszemponttól eltérően politikai állásfoglalásból teszik azt.

Rossz hangulatot váltott ki a dolgozó parasztok köréből az a Pénzügyminiszteri rendelet - mely már időközben módosítva lett - hogy akinek adótartozása van, annak a vételnél nem adnak készpénzt, hanem a marhavétel árából fennmaradt összeget utalványon küldik ki az eladónak.2 Ennek az volt a következménye, hogy a paraszt, ki nem bánta azt, hogy lefogták az adót, de szeretett volna valamit venni a vásárban, de mivel nem kapott készpénzt, üres kézzel kellett neki hazamenni. Ezért úgy érezte, hogy be van csapva. Ez a probléma a rendelet módosulásával megoldódott. Ennek a kérdésnek egy másik oldala is van. A Marnevál3 emberei azoktól veszik meg az állatokat, akiknek adóhátraléka van, - ez helyes, de ez azt is jelenti egyben, hogy a dolgozó parasztság, mely elég jól viszonyúk az adófizetés kérdéséhez, az állateladásnál háttérbe szorulnak. Előfordult az, hogy a zalaegerszegi vásárról a dolgozó parasztok úgy jöttek haza, hogy ők sem fognak adót fizetni, legalább így tőlük is megveszik az állatot, nemcsak a kulákoktól.

Pacsa, Szentpéterúr, Zalaszentmihály községben, de a megye több területén is az a hír járta, hogy minden levágott sertés után, nagyságra való tekintet nélkül 60 frt-ot kell fizetni. Ezen felül minden kiló után még két forintot. Ebben a három községben, ahol különösen nagy volt a veszély, mert a rémhír nyomán titokban vágták a parasztok a félig hízott állatjaikat, nyilvánosan pártnapot tartottunk, gyűlést rendeztünk, hol megmagyaráztuk, hogy ez a kulák hangja és a leadási kötelezettség hasonló marad a múlt évihez. így a rémhírt sikerült visszaverni és az éjjeli sertésvágásoknak vége lett.

110