Bilkei Irén: A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 1527-1541 - Zalai Gyűjtemény 47. (Zalaegerszeg, 1999)

BEVEZETÉS

ványairól írt elemzéssel vethető össze, 1526 utáni anyag ugyanis csak itt került feldolgozásra.

14 Mint a fentiekben már láttuk, a hiteleshelyek oklevéladó működése lényegében tanúskodás volt valamely jogügylet megkötésénél, a közhatóságok mandátumainak végrehajtásánál és ezen tanúskodás alapján az illető ügyről való hiteles, pecséttel ellátott oklevél kiállítása. Ezt a munkát a konvent kancelláriája végezte. A korai oklevelek ismerete nélkül nem lehet megmondani, hogy Zalaváron és Kapornakon milyen időpontban alakult ki a kancellária. A Mohács utáni másfél évtizedből sem ismerjük a kancellária személyzetét név szerint, csak a hiteleshelyi eljárásoknál közreműködő szerzetesek egy részét. Leleszi példák alapján a zalai konventeknél is az őrkanonok (custos) irányította a hiteleshelyi munkát, a kancellária vezetője pedig a jegyző (nótárius) volt. A zalavári és a kapornaki konventek előtt tett bevallások formailag hasonlók. Előfordulnak rövidebb, hevenyészve megírt fogalmazványok, sok javítással (olvasási, értelmezési problémákat is felvetnek), de vannak gondosabban szerkesztett fassio-k. A fogalmazványokhoz sokszor használtak fel régebbi rontott papírokat is. Arra is vannak példák, hogy egy időpontban több példányban adták ki az oklevelet, vagy egy későbbi időpontban újra kiadták. A bevallások szerkesztése biztosan formulariumok használatára utal, ennek vizsgálata szélesebb anyaggyűjtést igényel. Altalános formájuk szerint a konvent először megnevezi önmagát: nos, conventus ecclesie Beati Adriani martiris de Zala ill. Sancti Salvatoris de Kapornak, majd a memorie commendamus tenoré presencium significantes, quibus expedit universis után quod-a\ bevezetve a vallomástevő(k) neve következik a coram nobis personaliter constitutus, valamint a sponte et libère confessas formulákkal. Ezután a bevallásban foglalt jogi tény ismertetése következik, ami többségben birtokok adásvétele, zálogiigy vagy tiltakozás. A bevallások napját az egyházi ünnepek szerint jelölik, az évet vagy teljesen szavakkal írják, vagy arab számjegyekkel. Római számos évszám az adott korszakban a zalai konventek okleveleinél nem fordult elő. Megjegyzendő, hogy néhány fassionalis oklevél, különösen a zalavári konvent előtt kiadott igazolások nem tartják szigorúan ezeket a formákat. Egy esetben ismerünk arra példát, hogy a zalavári konvent, a saját, évekkel korábban papíron kiadott oklevelét pergamenen, privilegiális formában, függő pecséttel ellátva írta át. Az oklevél függő pecsétje elveszett, csak a neki készített bevágások vannak meg (1538. január 13.) Kumorovitz Bernát Lajos: A leleszi konvent oklevéladó működése 1569-ig. Turul 42. 1-39. p.