Bilkei Irén: A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 1527-1541 - Zalai Gyűjtemény 47. (Zalaegerszeg, 1999)

BEVEZETÉS

folytatása során, több évtized regesztáinak feldolgozása alapján lesz pontosan megrajzolható.)

5 1566-ban a török elfoglalta Szigetvárt és nyomult tovább a Dunántúlon. Ez már a két konvent igazi hanyatlásának kora, a kiadott hiteles oklevelek száma rohamosan csökkent, majd megszűnt. 1575-ben törvény rendelte el (1575. évi 17. te), hogy a zalavári és a kapornaki konventek iratait Vasvárra szállítsák át és a hiteleshelyi jogokat a vasvári káptalan gyakorolja tovább. Ezt a rendeletet akkor még biztosan nem hajtották végre, mert Zala megye közgyűlése 1580. május 12én határozott arról, hogy a két konvent iratait a somogyi konvent pecsétjével együtt az akkor már Szombathelyen működő vasvári káptalanhoz kellett vinni. Ez végül csak a megye ismételt sürgetésére 1583. szeptember 11. után történt 6 meg. A török hódoltság korában a Nyugat-Dunántúlon ezután már csak néhány hiteleshely működött: a győri székeskáptalan, a vasvári káptalan, a csornai premontrei konvent

7 és a veszprémi káptalan. A zalavári apátságot 1715-ben adta vissza III. Károly a göttweigi bencéseknek, akik Zalaapátiba költöztek. A hiteleshely visszaállításáról az 1751. évi VIII. törvénycikk rendelkezett, amennyiben kimondta, hogy a zalavári és a kapornaki konventek iratait a vasvári káptalan köteles visszaadni. E törvény alapján adta ki Mária Terézia 1757. május 10-én kelt oklevelét, amelyben a zalavári hiteleshelyet visszaállítja és új pecsétet adományoz számára. A vasvári káptalantól 1758. augusztus l-jén érkeztek vissza a zalavári és a kapornaki oklevelek és jegyzőkönyvek, amelyeket ettől fogva együtt kezeltek. II. Józsefnek a szerzetesrendeket feloszlató rendelete nyomán intézkedés született, hogy a hiteleshelyi levéltárakat Budán egy „Generale Archivum"-ban helyezzék el. A zalavári levéltárat 1789. november 9-én szállították Budára, ahonnan II. József rendeletének visszavonása után 1790. márciusában kapták vissza. A hiteleshely itt működött a továbbiakban egészen a közjegyzői intézmény létrehozásáig (1874. évi XXXV. törvény).

8 Bilkei Irén: Hiteles helyek Zalában (XIII-XVI. század). In: A Dunántúl településtörténete VII. (Veszprém, 1989.) 343-350. p. Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi káptalan hiteleshelyi tevékenysége. Vas megye múltjából. Levéltári évkönyv 1. 1976. 23-24. p. Horváth Antal: A csornai konvent hiteleshelyi működése. Keszthely, 1943. Füssy Tamás: A zalavári konvent, mint hiteles helynek a története. In: Századok 25. 1891. 809-823. p.