Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)
Bél Mátyás: Zala vármegye leírása - II. rész
Elhatároznák a kiütést a% ellenségre, de eredmény nélkül • Az ostrom már június 20-ig elhúzódott, s ekkor a vezérek kitörést határoztak el, hogy az erődítményekben és futóárokban már igen közel lévő ellenséget megzavarják. Erre a vállalkozásra 2000 gyalogost és 500 magyar lovast szemeltek ki, de mivel a kitört záporeső a talajt mélyen átáztatta és a nyomot elmosta, ez az egész terv dugába dőlt. Nagy volt az öröme Montecuccolinak, amikor látta, hogy a földbe beásott janicsárokat sikerült az őrség elég nagy veszteségével elűzni. Ez idő alatt voltak, akik forró fejjel inkább, mintsem meggondoltan azt tanácsolták, hogy a nagyvezért a táborán belül, átkelve a folyón, kell megtámadni. Montecuccoli azonban e terv érveit elutasította, mivel igen kétes volt az eredménye, s látta, hogy nem rendelkezik annyi katonával, amennyivel ily merész cselekedetet felvállalhatna. Az ostromlók kényszerűsége • „Ezután” — beszéli Wagner — „napról-napra küzdelmesebbé vált az erődítmény védelme az elfekvő romok miatt. Június 27-én félholdnál egy erős támadást a védők vitézsége megállított, azután kétnapi ostrommal birtokba vette az ellenség a sáncokat, s lassan arra az oldalra jutottak ki, amelyről említettük, hogy nyitva állt a támadás számára.Az ily közeli veszélyben is Montecuccolinak, Tassiusnak, s ~Vanguriusnak, Butlerusnak, Rossinius- nak és Bembergiusnak egyképpen az a véleménye, hogy a katonák eleget tettek kötelességüknek, életük megmentése érdekében vissza kell vonulni, az ellenség túlereje ellen a megtépázott erődítményt már úgysem lehet védelmezni. S azért is, nehogy a fejetlen visszavonulás kárt okozzon-” Ezeket mondta ő. Tassius így rábírta Montecuccolit, hogy a veszély nagyságát fontolóra vegye. A fővezér tehát elrendeli, hogy az ellenség túlságosan is közeli volta miatt használhatatlan ágyúkat lassan vetessék le az állványaikról, a katonaságot a túlsó partra átdobva a hidat hátulról rongálják meg, s gyutacsot helyezzenek el a futóárkoknál. Rohammal beveszik • Alighogy Montecuccoli Sparral eltávozott, a törökök szörnyű zaj közepette, csak karddal és dühös indulattal felfegyverezve a sáncok kerítéseit elvágták és minden részen szétözönölve annyira megrémítették a katonáinkat, hogy senki sem gyújtotta meg a házakat és az almákat a megbeszélt módnak megfelelően, rendezetlen tömegben a hídhoz törekednek, s jobban félnek a vízben való haláltól az ellenség kardjánál is, a híd a túlsúlytól kettészakadt, s az örvénylő vízben nyolcszázan lelték halálukat. A mieink nagy vesztesége • Az ezerötszázból csak háromszáznak sikerült kitörni, a többieket levágták. Tassius, miközben a katonáit lelkesítve egy kis időre megállt, súlyosan megsebesült, és csak nehezen menekült meg. V.l 59
