Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)

Bél Mátyás: Zala vármegye leírása - II. rész

nyomorítva, sőt majdnem megfagyva sem kint hálni, sem őrséget állni nem tudtak. Közülök igen sokan sátraikban és vermeikben meghúzódva nyomorult halállal pusztultak napról-napra. Az igavonó ökrök és lovak is előbb a takarmány hiánya miatt, majd a hirtelen beálló hidegtől pusztultak, az éltető belső szerveik megbénulása következtében. A vezérek tehát elhatározták, hogy az oly sok és nagy nehézség ellenében feladják a küzdelmet és a hadsereget közös elhatározással elvezetik. Azokat az ágyúkat, amelyeket az elpusztult, illetve az éhségtől és fagytól elgyötört állatok elvontatni nem tudtak, hátrahagyták. De a többit sem tudták a helyéről elmozdítani, mert azok a mocsaras talajba belesüppedve, az igen kemény hidegben belefagytak. Elrendelték, hogy ezeket alaposan rongálják meg. Igen sok sátort égettek el, tüzet rakván alájuk, s ugyanez lett a sorsa a puskapornak és a poggyásznak is. Nem volt jobb sorsa a betegeknek és a sebesülteknek sem. Azokat, akiket a sereg nem tudott magával vinni, a sátrakban, szalmára fektetve hagyták hátra az ellenség prédájára vagy könyörületére, miután a hiheteden és minden képzeletet felülmúló fagy és száz más baj mindenfajta kötelességtudást és kegyeletet megsemmisített. Ez volt akkor az ostrom sorsa, keserves a városnak és fölöttébb méltatlan az igen vitéz hadsereg, de elsősorban Ferdinánd főherceg számára. Pedig ő oly mértékben viselte el a tábori élet megpróbáltatásait, hogy azt az altisztek sem tűrték volna el zúgolódás nélkül. — Ezek a dolgok történtek 1601-ben, a már előrehaladott őszi időben.

VI. Jf.

Mi történt eközben Kanizsával? • Ettől az időtől fogva a törökök igája alá került. Bár a magyarok több ízben is megkísérelték, nem tudták tőlük visszaszerezni. Ezért következtek az országgyűlések rendelkezései13 arról, hogy a Kanizsával szomszédos helyeket meg kell erősíteni, nehogy az ellenség büntedenül portyázhasson az ahhoz a vidékhez tartozó területeken.

Kollonits hadicsele • Egyébként az ostrom feladása utáni harmadik évben Kollonits Szigfrid tervet készített az őrségnek a várból csellel való kicsalogatására, mert azt remélte, hogy ezek elpusztítása után a várat könnyebben megvívhatja. Válogatott lovas és gyalogos sereggel hirtelen az ellenséges területre vonult be, s titokban megközelítvén a hódolt falvakat, a lakosaikat a templomba záratta, nehogy érkezéséről az ellenségnek hírt adhassanak; őrségeket hagyott hátra, ő maga pedig a seregével a legnagyobb csendben, amiben csak lehetett, a Kanizsától egy mérföldre fekvő berekbe vonul. Véletlenül még a szerencse is segítette, mert a várból kilépő öt török katona éppen a mi őrségünkbe boüott. Ezek védekeztek, de hármat közülük levágtak, a negyediket elfogták, az ötödik pedig a sás közé húzódva, a várba visszatért. A

,3Decrtum anni 1601. articulus XIX. cs XXIX., továbbá anni 1618. articulus XXXV.

31