Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)

Bél Mátyás: Zala vármegye leírása - II. rész

II. [KÜLÖNÖS] RÉSZ

1. SZAKASZ

Zala vármegye erősségei és várai I. Szala-vár

Áttekintés

S^ala egykoron a rómaiak erődítménye volt I. JTMikor pusztult el, s épült újjá ? II. Jf.

!•§•

S^alavár egykoron a rómaiak erődítménye volt • Szálát az erődítményekhez soroljuk, jóllehet régi virágzásnak a nyomait is alig lehet felfedezni. Az kétségtelen, hogy egykor híres római város volt, s róla Antoninus az Iünerariájában, Ptolemaeus pedig a földrajzi leírásában megemlékezik. Biztos, hogy ez a mi Szalánk egyáltalán nem esik messze Oliniacumtól, amely városon át utazott Antoninus Portovióból Carnuntum- ba. De ezenkívül az itt talált római emlékek világosan bizonyítják, hogy a régi világban ezen a helyen állt. Amikor I. Ferdinánd volt Magyarország királya, abban az időben került elő egy hatalmas agyagkorsó teli ezüst pénzekkel, s ezeken Gordianus, Severus, Faustina és mások képmásai voltak láthatók. (Sőt mostanában is ásnak ki márványtöredékeket.) Mindebből arra lehet következtetni, hogy itt régen római település létezett. Az egyik különlegesebb felirat, amelyet Lazius közöl:

CL. CRISPINUS ET CENSORINA CETTI FILIA VIVI F. S. I. ACCEPTI ANNO XVIII. CRISPINO CRISPINI F. AEDILE ANNO XXV.

Helyesen állapítja meg Schönleben, hogy Megiser a Klagenfurt melletti Zollfeldet téveszti össze Szálával, pedig ez Pannóniához tartozik/1 azt pedig Noricumhoz sorolják. Fürstenfelddel sem lehet azonosítani, amint azt Cluverius megpróbálta. Ismert dolog ugyanis, hogy Antoninus Sállá és Petovio között 15 mérföldet tett meg, Fürstenfeld pedig csak tízre esik Petoviótól.

‘Appianus Alexandrinus mindenesetre abban a könyvében, amely Ilyricáról szól, Szálát az illyr és pun városok közé sorolja.

25