Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)

T. Mérey Klára: Zala megye útjai és a mellettük fekvő települések a XVIII-XIX. század fordulóján - Összefoglalás

ság vezetői szót érthetnek, akikre támaszkodhatnak. Nem közömbös számukra a falu és a körzetében található álladétszám és az állatfaj. Ezek az adatok azonban nemcsak a katonaság számára fontosak, a néprajz és a gazdaságtörténet művelője is sokat profitálhat belőle. Érdekes lenne pl. megállapítani, hogy Zala megye mely területein találunk nagy juhnyájakat, vagy hogy mi az oka egyes vidékeken a ló és a szarvasmarhatartás közötti arányeltolódásoknak. (Az igavonó ún. nemcsak ökör lehetett, hiszen e célra tehenet is használtak akkor.) Szép feladat lehetne az egy uradalomhoz tartozó települések gazdálkodásának közös vonásait felfedni, elindulva ezeknek az adatoknak a nyomán. Ez, a ma már történeti adatsor új és új gondolatokat vet fel és az adatok összehasonlítása nyomán keletkező „rejtélyek” megoldásának eltérő útjait tárja elénk. A hadmérnök akkor papírra vetett gondolatait, mondatait az akkori élet sugallta és ezek mindig fényt vetnek az akkori valóságnak eddig rejtett oldalára.

Azt azonban meg kell vallanom, hogy nem lévén jártas az akkori hadászati kifejezésekben, lehet, hogy néhány stratégiailag fontos megjegyzés nem kapta meg a megérdemelt hangsúlyt. Egy példát említek erre. A település ismertetésekor a hadmérnök az Umgangen szót használta. Ennek — segédigétől függően — kettős értelme van. Az alapige: umgehen, „hat” segédigével: körbejárni, „ist” segédigével: elkerülni jelentésű. A hadmérnök úgy fogalmazott, hogy nem használt segédigét, így az olvasó joggal tekintheti helyesnek e szó mindkét értelmét. (Több helyen ezt így is használtam.)

Másik, nem lényegtelen probléma az első hazai népszámlálás időpontjához fűződik. Ma már pontosan megállapíüiató, hogy Zala megye mely részén volt a felmérés 1783-ban, amely részében 1784-ben.133 Az adatok feldolgozása egységesen 1785-ben történt. A szövegben erre az időpontra utaltam minden esetben, de a további feldolgozásnál figyelembe kell venni azt, hogy a konkrét adatok egy vagy két évvel korábbiak. így válik érthetővé, hogy néhány községben szerzetesrendi birtokosok vannak. II. József szerzetesrendeket feloszlató rendelkezései alapján, ezeknek a falvaknak földesura a Vallásalap, ahogyan írták: a „religyiói kincstár” lett. Az eltérő típusú források ezeket a változásokat pontosan regisztrálják.

A településeket bemutató forrásoknak segítségével a XVIII—XIX. századforduló Zala megyéjének emberi arculata is kibontakozik. Megtudjuk, hogy a megyében a népesség nemzetiségi és vallási szempontból „tarka”. A helységnevek sokfélesége nemcsak a háborús időkben elpusztult települések helyén létesült vagy újra települt falvak azonos nevét mutatja, hanem azt is, hogy más-más néven nevezte ugyanazt a települést az ott élő, de eltérő nyelvet beszélő lakosság. De megtudjuk az adatokból azt is, hogy az eltérő vallás más-más kultúrát, s gyakran eltérő foglalkozást is jelentett. A megtelepülő zsidóság kereskedelmi érzéke közismert, jelenlétük egy-egy településen ennek a foglalkozási ágnak fellendülésére is utalhat. A helytörténész számára az adatok összehasonlítása, átgondolása sok problémát vethet fel és ajánlja azok megoldását.

200