Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)
Bél Mátyás: Zala vármegye leírása - I. rész
vármegye és a Balaton tó között alig szélesebb 6 vagy 7 mérföldnél. Nyugaton a Dráva és a Mura folyók határolják. Ezek részint Stájerországtól, részint Szlavóniától választják el. Az északi oldalon aztán Vas vármegye, keleten pedig Veszprém vármegye kapcsolódik hozzá, majd a határ enyhe ívben a Balaton tavára hajlik, s a tó összefüggő vizével választja el Somogy vármegyétől, s újra a Drávához tér vissza. E hosszú kerülő megtételével egy görbe barázdákkal a túlsó oldalára átforgatott szántóföld alakját juttatja eszünkbe. E vidék nagyrészt erdőkkel és hegyekkel borított; nyugat felé síkságban és mocsarakban végződik. III. f. Hegyek, erdők és ligetek • A vármegyének a Balaton mellett fekvő egész területe hegyektől és domboktól vadregényes. A tavat szerte járhatatlan és meredek kősziklák övezik: ezek sorát helyenként hatalmas szakadékok metszik s ettől a sziklák tornyok, illetve elkülönülten kiemelkedő oszlopok látványát nyújtják. Közülük kettő tűnik ki, ezeket a lakosság Csenge Két Hegyeinek nevezi;1 Csobántz és Szigligeth között emelkednek meredeken, de kies tetővel; azután a Haláp hegy következik Csobáncz városka nyugati részével szemben. Ennek nemcsak a magassága, hanem termékeny és kellemes volta is figyelemre méltó. Ezután szőlőtermő hegyek tűnnek fel: közülük leghíresebb a Badacson és Szentgyörgy hegye. Sümeg ■ Északra fekszik Sümegh, a többiek közül magas csúcsával kiemelkedő magános hegy. Ugyanott más, szintén magas, de összefüggő hegyhátakkal összekapcsolt hegyek Veszprém vármegye felé vonulnak. Bakony ■ A vidéknek ezen a részén a Bakony nevezetes erdei és ligetei tűnnek fel: változatos, de inkább emelkedettebb és völgyekkel szabdalt, szerfölött vadregényes a fekvésük. A talaj egyik helyen homokos és terméketlen, másutt kövérebb és alkalmas az állattenyésztésre. Azt már említettük, hogy a bakonyi erdők napsütötte tájai nemcsak legelőkül használhatóak, hanem a szénát is megtermik és igen alkalmasak mind a nyári, mind a téli istállózásra. A Bakony a legnagyobb hasznot mégis azzal hajtja, hogy bőven terem makkot, s ezáltal megszámlálhatatlan sertéskondát tud táplálékkal ellátni. Az erdők ugyanis majdcsak teljesen tölgyfákból állanak, s ezek olyan terebélyesek, hogy némelyiket hat-hét ember sem éri körül. A vadak számára alkalmasabb búvóhelyet sehol máshol sem találni. Van aztán egy hegy, amelyet Sárkány hegyének neveznek.11 Ez kelet felől Tapol- czára, nyugatról Keszthelyre néz. Bővelkedik makkot termő fákban, s igen jó alkalmat nyújt a vadászatra. Vannak itt aztán szőlőtermő dombok, mint az edericsi és a györöki. Mindkettő jóízű s néha egész nyáron át tartósítható bort terem, ha nem is nagy mennyiségben. Innen nyugatra eléggé magas, csúcsos hegyek találhatók: ezeket 14
