Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)
T. Mérey Klára: Zala megye útjai és a mellettük fekvő települések a XVIII-XIX. század fordulóján - Az utak és a települések kapcsolata
tornya között vezető postaúton ezen a településen van a váltás (friss lovak cseréje), és egyben postastáció is, a Bécsből Varasdra tartó postaúton.27 A hadmérnök 106 házat és 50 istállót jegyzett fel Alsó Lendván. 1200 férfit és 200 lovat tartott még beszállásolhatónak ebbe a mezővárosba. Az állatállományt 20 lóra, 240 igavonóra és 300 juhra becsülte. Feljegyzése szerint a település nem körüljárható, nem kikerülhető, a rajta átvezető út elég széles és hosszú. A mezővárostól keletre magaslat, a másik oldalon síkság van. Lakói nagyrészt kézműves mesteremberek (Handwerker). El ezen a településen egy tiszttartó (Hofrichter, provisor), van két jelentős uradalmi épület, továbbá egy tágas kocsma. A keleti magaslaton áll Esterházy herceg kastélya, amely masszív építmény. A környező magaslatok dominálnak. Ezek az épületek kórházzá vagy magazinná (katonai raktárrá) alakíthatók. 1828-ban a mezővárosok között találjuk Lendva (Alsó) néven, német nevének feljegyzésével. Esterházy herceg birtoka, akinek kastélya is volt ott. Postahivatalát és római katolikus templomát jegyezték még fel. 109 ház állott ekkor e településben és 888 lakosa volt, akik közül 62 „héber”, mint a forrás mondja, s a többi katolikus. A jelzett út következő állomása a Helységtáblázatban Szt. János falu, amely a neve mellett szereplő megjegyzés rovatban írottak szerint: Lendva folytatásában fekszik és a korabeli térképen is így jelölték nevét. Az első magyarországi népszámlálás anyagában neve nem szerepel s ugyancsak ismeretlen L. Nagy művében is, noha ennek adatait anyakönyvek alapján, igen gondosan állították össze. Ezek után már nem is csodálkozhatunk azon, hogy a hazai Szt. János nevű települések népes csapatából (Vályi 7 ilyen nevű települést ismer) hiányzik a Zala megyei Szt. János település. A postalexikonban is hasztalan kerestük nevét. A hadmérnök 29 ház és 4 istálló meglétét rögzítette a táblázatban, ahol 160 férfit és 15 lovat tartott elhelyezhetőnek. A falu állatállományát 6 ló és 30 igavonó alkotta. E településsel kapcsolatos „rejtély” megoldását e munka lektora: Bencze Géza adta meg, azzal a rövid közléssel, hogy Szentjános sohasem volt önálló helység, hanem Lendva egy külső utcája, amelyen át az út Hosszúfalu felé vezetett. A soron következő település: Hosszúfalu volt, amely községi státusban került feljegyzésre az 1810. évi Helységtáblázatban. II. József idején Lendvahosszúfalu néven jegyezték fel a kiadott anyagban, s herceg Esterházy Miklós volt ekkor a földesura. 90 ház és 396 lakos volt akkor területén. Vályi lexikona szerint Hosszúfalu két magyar falu Szala megyében. Az egyiknek hg. Esterházy volt a földesura, a másiknak Bojáki. Ez utóbbi Csány fíliája volt, amely a Zala folyó mentén feküdt, így csakis az előbbi faluról lehet szó a mi esetünkben. Vályi szerint ennek határát jól művelik, középtermékenységű és a Lendva vize el szokta önteni. 116
