Zalai gyűjtemény 1974-1998 - Zalai gyűjtemény 45. (Zalaegerszeg, 1999)
Benda Gyula: Egy történetírói műhely kialakulása. A Zalai Gyűjtemény 25 esztendeje
deklődés a török korszak iránt is, ennek oka is a forrásanyag helyi hiányában található meg. A levéltárosok mellett másutt dolgozó kutatók is számos történeti tanulmányt közöltek. Bencze Géza a történeti földrajz Magyarországon sajnálatosan elhanyagolt területén dolgozott, a megye 18-19. századi útviszonyairól, vízrajzáról írt cikkei a levéltárban őrzött (és részben általa kiadott) iratokra épülnek. Sajnos e kutatások Bencze Géza elköltözésével abbamaradtak. Kerecsényi Editet szakmai identitása a néprajzhoz köti, de írásai mindenkor a történeti forrásanyag ismeretéről és jó használatáról tanúskodnak. Emellett bámulatosan széleskörű érdeklődés és sokoldalú tudás jellemzi. A nagykanizsai polgárkönyv feldolgozása vagy a Guttman család történetének megrajzolása példaszerű kérdéseiben és módszereiben is. Kerecsényi Edit igen jól hasznosítja a megyei történeti lexikon munkálatai során gyűjtött anyagot is. Személyében a hagyományos muzeológuskutató és történész jelenik meg a Zalai Gyűjteményben. A helyi történeti kutatásokban kisebb szerepe van az irodalomtörténetnek, a művelődéstörténetnek. A megye a 18-19. század fordulóján Berzsenyi, Dukai Takács Judit, a keszthelyi Helikon ünnepségek révén nemzeti, országos jelentőségre tett szert. Ez tükröződik a tanulmányokban is. A művelődéstörténetben kiemelendők Németh József összefoglalásra törekvő írásai. A középnemzedékhez sorolható szerző a megye kulturális és művelődési életét követi nyomon a középkortól a 19. századig. Az elérhető adatok szinte teljes körére építve mutatja be a megye művelődési viszonyait, és azt mindenkor elhelyezi az országos tendenciákban. A tematikus kötetek Az 1980-as évektől az évkönyvformát a tematikus tanulmánykötetek váltották fel. Az első kötet Művelődési tanulmányok címmel 1990-ben jelent meg. A tanulmányok a helyi kutatók és a Zalával foglalkozó másutt dolgozó történészek munkái, megvalósítva a műhelyszerű együttműködést. Németh József összefoglaló tanulmánya - korábbi írásait követve - rendkívül széles ismeretanyagra támaszkodva átfogó képet tud nyújtani a zalai művelődési viszonyokról. De talán nem méltánytalan kiemelni az újszerű megközelítést képviselő kisebb cikkeket, amelyek az iskoláztatás társadalomtörténetéhez köthetők. Bilkei Irén az egyetemjárás problémájához kapcsolódva vizsgálja a litterátus műveltséget a kora újkorban. Kapiller Imre és Sas fi Csaba a gimnáziumi anyakönyvek alapján a 18. század közepétől fontossá váló formális iskolai képzés fontos kérdéseit elemzik. Kapiller Imre már korábbi munkáiban is foglalkozott a kérdéssel, most elsősorban a kőszegi gimnázium zalai diákjaira vonatkozó adatokat közli. Sasfi egy nagyobb szabású vállalkozás részeként indult kutatás első eredményeit közli. Mindkét tanulmány világosan megfogalmazza azt, hogy miért lényeges a gimnáziumi hallgatóság vizsgálata, s az egyénekig lehatoló számbavételt 26
