Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 II. - Zalai gyűjtemény 44/2. (Zalaegerszeg, 1998)
Csány László kormánybiztosi és miniszteri iratai
Reviczky Imre nemzetőr őrnagy december 4-én jelentette a% OHB-nak, hogy Csány felhívása következtében november 30-án átadták lőfegyvereiket, de a helyőrség szolgálatot továbbra is ellátják. Másolat az eredeti tisztázatról. No. 304. MOL OHB 1848:5106. Mellette Reviczky jelentése. „dec. 10/848. Tudomásul”. 431. Pozsony, 1848. november 27-28. körül Csány kiáltványa Pozsony, Nyitra, Trencse'n, Sopron és Moson megyék lakosaihoz^ Polgártársak! Édes hazánk alkotmányos szabadságát s polgári egyenlőségünket, mit e hon lakosainak egy része becsületes készséggel hozott áldozatai, más része a polgári terheknek annyi éveken keresztül férfias teljesítése által kiérdemlett, néhány önzők megtámadása által veszély fenyegette, s a magyar talpra állt, mert érzé, hogy nemzetet csak szabadság tehet naggyá, s mert érzé, hogy ki az alacsony szolgaságot tűri, nem érdemli, hogy szabad legyen. Pár hónapok alatt egy vitéz sereg áll készen megoltalmazni, mit Isten segítségével törvényes úton nyertünk, — s megmutatni, hogy tekintélyt csak teljesített honfikötelesség s ebből eredett érdemek, de születés többé nem ád, — egy vitéz sereg, mely hona szabadságáért s polgári egyenlőségünkért kész küzdeni, s ha kell, halni is. Ámde a száz felől tornyosuló vészek óvatosságot igényelnek — ki legdrágább kincsét, honát oltalmazza, nem elég férfiasán harcolnia, hanem lépéseit okosan is kell intéznie. E sereg célja legyőzni minden ellenségét a honnak; s ha az okosság néha hátra- vonulását parancsolja, minden egyes vitézei azon lángoló vággyal keblekben teszik azt, hogy felhasználva az alkalmat, annál hatályosabban kiálthassák elleneik fülébe: „ne bántsd a magyart!” — Minden egyes tagja e seregnek szívfájdalommal hagyja el a vidéket, melyet elleneinknek általengednie az okosság parancsolja, — de azon szent fogadással egyszersmind, hogy minden alkalmat megragad polgártársai szenvedését megbosszulni. Kitartás azért, honfitársak! Tűrjétek férfiasán, min változtatni nem lehet; de ne legyen szenvedés, mely kebletekből a legszentebb érzelmet, a hon eránti lángoló sze- retetet kiirtsa; ne legyen semmi esemény, mi legszentebb hiteteket, mit e hon felvirágzásáról Isten igazsága belétek plántált, kiirtsa. Áldozat, ha kell, vagyonnal, vérrel, — s a haza nagy s tik boldogok lesztek. — Éljen a szabadság, éljen az egyenlőség, — halál elleneinek! Fogalmazvány. MÓL Csány-ir. KLI 478. 70
