Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 II. - Zalai gyűjtemény 44/2. (Zalaegerszeg, 1998)

Csány László kormánybiztosi és miniszteri iratai

annyi hasznomat, mennyire alkalmatos leszek. Kezdetben minisztériumom úgyis sine cura, de így volt nehány nap Erdély is. Ha nyíland tér, nyíland alkalom a munkára. Már a gondolat, hogy innen mehetek, félig egészségessé tőn. Sok bajokkal kölle nekem küzdenem.

Isten minden áldása legyen veled, igen tisztelt Barátom. Gál ezeredes még nem jött meg. Kinyomtattattam rendeletedet, az már ma elindul Székelyföldre. Vagyok mindenkor híved

Eredeti sk. tisztázat. „máj. 12.” MOL OHB 1849:6911.

656.

Hely és dátum nélkül [Kolozsvár, 1849. május 10.]

Csány hirdetménye

Búcsúszó Erdélytől.

Megjelenésem napja köztetek múlt év utolsó napja, zordon téli nap vala — szűk volt a láthatár, hová szemeink hathatának, — szűk és sötét. — Seregeink gyöngébb részét a vízaknai csata elvágta a hadvezértül s ez által kis térre szorítkozva nyugtalan bizonytalansággal nézénk a kétes jövő elébe; de nem hunyt el keblemben igaz ügyünk diadala feletti reményem, s ezt osztám veletek; osztám sikerrel, mert elmondhatom hogy csüggedést részetekről az események felett soha nem tapasztaltam; pedig még egy rosszul vetett kocka! — s hol a halandó, ki a következésekről határozottan szólhatna.

De meghozta jó sorsunk a piskii és szebeni diadalmak fénynapjait; azok Osztro- lenka546 hősét Erdély szabadítójává tevék — s vitéz seregeink győzelmi koszorújába új borostyánt fűzének, — és most, midőn tőletek távozok — mily tág már politikai láthatárunk!!! — a pártütő oláhoknak havasi tanyáin és Gyulafejérváron kívül Erdély szabad és függeden — függeden, minő soha nem volt, és minővé őseink igyekezetének hazánkat alakítani nem sikerült.

Az elvonult események igaz, sokkal borzasztóbbak valának, hogysem azoknak véres nyomai ily rövid idő alatt elenyészhettek volna; még sok sebek nyitvák, azok fájdalmai sajgók — de az országgyűlés, az ország kormányyzója, a kormány, igyekezetüket oda irányozandják, hogy a sajgó fájdalmak nemcsak enyhüljenek, de meg is szűnjenek.

Személyemet illetőleg, legfőbb gondjaim közé tartozand Erdélynek s ebben a derék vitéz székelységnek Debrecen felé vasúttali összeköttetését eszközölni a haza

546j$Cm az 1831. máj. 26-i, a lengyel sereg számára vereséget hozó osztrolenkai csata vegén lovasütegével megakadályozta, hogy az oroszok üldözzék a lengyel sereget.

311