Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)

Csány László kormánybiztosi iratai

kát meghallván a bécsiek, másnapra demonstrációt teendnek, azzal előhaladásunkat megkönnyítendik, előhaladásunk nem akadáloztatott, már Stixneusiedlen jóval innen láttuk az ellenséget, de ütközni vele előcsapatunknak sem lehetett, mivel visszavo­nultak. Annyira előnyomultunk, hogy jobbról, balról utánunk hagytuk az ellenséget. Az elendi erdőben 6000 gyalogság volt felállítva Ivánka jelentése szerint. 5 óra előtt Galtbrunn1 körül tüzéreink elkezdték a tüzelést. Viszonyoztatott az ellenség részéről, de rosszul, eredmény nélköl, a mieink egy pár lovat és embert lőttek le állítás szerint. 4 óra tájban tértek vissza Móga küldöttei, Lázár ezeredes és Békeffy alezeredes, az ellenségtől Jellacic válaszával, miszerint ez Mógának tudtára adja, hogy a parancs­nokságot Windisch-Grätz marsallnak átadta, és hogy seregei besoroztatván az ármádába, megszűnt horvát-szlavóniai sereg lenni. Előcsapataink tüzelése közben estélleni kezdett, a főhadiszállás Stixneusiedelben maradott, előcsapataink pedig Kaltbrun közelében. Itt talált bennünket Önnek küldöttje, Tallián, azon izenettel, hogy az ütközetet seregeink kockáztatásával megkésérleni nem szabad, különben a felelőség reánk súlyosul, ha a hazát seregeink elvesztésével veszedelembe hozzuk.570 Móga azonnal kinyilatkoztatta, hogy a sereg fel leend bizonyosan áldozva, minthogy az ellenség túlnyomó erővel bír — Békeffy állítása szerint 36 osztály lovassággal és 70-80 ezer gyalogsággal —, a mi tudomásunk szerint az ellenségnek összes ereje 40- 45 ezer lehet, sehogy sem több, ebben igaz, sok lovasság, ez ugyan több, mint felé­vel kevesebb a mondott erőnél, de ez is annyi, hogy a bécsiek közremunkálása nélkül ellenében a felelőséget közülünk egyik sem merte magára vállalni. Mert gyöngébb ellenséggel sem lehet a győzelmet soha biztosítottnak állítani, a harc mindenkor né­mi nemével jár a kockáztatásnak. A bécsiekkel megszakadt érintkezésünk következ­tében nem számolhattunk a bizonyos közremunkálásra. Részemről, de társaim ré­széről is a személyes veszély tekintetbe nem vétetik, de egy hazának veszedelme sokkal fontosabb, hogysem a felelőséget ilyen viszonyok között akár egyesleg, akár összvesen magunkra bátorkodtunk volna vállalni. Végre azt határoztuk, hogy miután Ön bírja egyedül a nemzetnek osztadan bizodalmát, bevárjuk Önt, hogy megbírál­ván körülményeinket, határozza meg, mikor vagy kell-e Ausztriában felkeresnünk az ellenséget? Ehhez képest kérem, mielőtt seregei hozzánk csadakozhatnának, viszo­nyaink méltánylása tekintetéből látogasson meg bennünket itt Parendorfban, hol pozícióinkat meg fogjuk tartani, mindaddig, amíg Önnek egyetértésével más határo­zatot hozandunk. Az én egyéni véleményem az, ami előbb, de hazám mindenek fe­lett áll, nézetemet alárendelem, hol annak boldogításáról van kérdés. Bécsben nincsenek olyan embereink, kiknek pontosságában, szorgalmában bíz­hatnánk, Pulszkynak, Warghának más dolgaik is vannak, bécsi barátaink Csernátonit a Kaltbrunn. 570 Kossuth okt. 22-én reggel Győrből írott levelét közli KLÖM XV. 868-869. o. 402

Next

/
Thumbnails
Contents