Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)

Csány László kormánybiztosi iratai

hetven hasznát, és a most alakulásban lévő gyakorlatiakból összeállítandók, el fognak benünket érni, ott, hol ütközetre kerül a dolog. Eddig, ha politikai tekintetből el nem eresztettem volna is, pénzhiány miatt eddig feloszlottak volna seregeim, mihelyt el volt határozva ütközet nélkül a hátrálás, haszontalan pazarlás lett volna azoknak tartása és a fizetés hiánya miatt oszlottak volna el igen rossz morális hatással; — inkább kevesebb gyakorlott, mint haszonvehetien sokaság.

Nézetem szerént kezdettől fogva azt hiszem, hogy Jellacic terve egy részről seregeivel a rácokkal egyesülni, más részről a fővárost megtámadni. A más részivel a mi táborunkat sakkba tartani, de mint látom, a negyedik kolónyat388 béosztotta már a többi seregeibe. Azt hiszem, ha azon lovassággal, mellyel bírunk és mely még táborunkhoz csatoltatni rendeltetett, még két zászlóalj granátas389 adatnék, ha Jellacicnak csordáját meg nem verjük, akkor egy percig sem érdemli meg nemzetünk, hogy más jóravaló nemzetek sorában helyt foglaljon.

Katonaságunknak lelkesülése szívemelő példás, g[róf] Teleki vezérőrnagy volt semlegességének annál legkisebb rossz hatása sem mutatkozik. — Ha a kormány lemondása nem sodor bennünket örvénybe, erélyes bátorsággal felhasználván a nádor megjelenésével előidézendő lelkesülést, Jellacicnak legyőzéséről én nem kételkedek, — de szükséges, hogy a seregek rendesen élelmezve legyenek, huszárok lovai jól tartassanak, én már megrendeltem, hogy azok ezentúl másfél adag zabot nyerjenek.

Jobban a körülményeket alig isméri nálamnál, a körülmények esmeretéből merített okoknál fogva, kérve kérem Méltóságodat, ha a kormány konkrét együtt maradni nem tudott, most legalább személyére nézve a kormányt kezéből ki ne eressze, mert kieresztvén a következés elláthadan, és Jellacicnak diadala csak akkor bizonyos. Legőszintébb tiszteletemet jelentem, nem kívánok Méltóságodtól nagyobb áldozatot, mint amennyit magam viszek, ki holnapok ólta a közügynek mártírja vagyok, és ha használhatok, szívesen tűrök, szenvedek, beteges testben-lélekben. Újra és újra kérem Méltóságodat, ki tiszteletemet jelentve vagyok

Másolat. MÓL Csány-ir. KLI 186. Közli Urban, 1998. 446-447. o.

38« Hadoszlopát (colonne-ját). 389 Gránátos.

307