Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)
Csány László kormánybiztosi iratai
lyében legnagyobb szüksége volt, védelmi szándok helyett saját és tisztikara - melybez én a huszárokat nem számlálom — nevébe kinvilatkoztatta, hogy ő Jellacié ellen harcolni nem fog, kivel őt egy eskü köti; ezen lélek leverő hűdenségét Jellacicnak tudtára adta, kijelentvén, hogy ő közömbös állását, a sorkatonasággal az úttól elvonulva teendi. Jellacic a neutralitást úgy ajánlotta elfogadni, ha gr[óf] Teleki Stájerországba Regedébe360 vonuland; ezt ugyan ő nem teszi, de Keszthelytől balra számára a helységek kijelölésére, és az élelmezésre nézve intézkedésre hívott fel, miben midőn én nehézségeket nyilvánítottam, egyenesen kijelentette, hogy ha élelmezésről nem gondoskodok: kész áltmenni Jellacic táborába. Nem képzelhető a keserű érzet, mely engemet, ily reménytelen gonosznak hallására megragadott, szóval ismételve, és hivatalosan írásban is felszólítám őt, hogy tervétől álljon el, de ő, makacsul megmaradott nyilatkozatánál, — így már most, minthogy őt kénszeríteni iszonyatos következmény nélkül képes nem vagyok: tűrnöm kell, hogy ezen ember, a bomlásnak indult hazának védők soraiból kiállott; már most csak a két álgyútelepet akartam megmenteni, de ezt sem bírom tőle elvenni, minthogy két honvédzászlóaljon kívül jelen állásomban semmi más erővel, kivévén még Fehér városa 200 önkénteseit, nem rendelkezhetek; de ha rendelkezhetnék is, hogy vállalhassam ált, Isten és világ, s hazám előtt a felelősséget, a katonai lázodás előidézésével; ezen két honvédzászlóaljjal, melyeknek egyikének szíjazata hiányzik, és a fehérvárosi önkéntesekkel, ha Jellacic a nádori parancsnak nem engedelmeskedik, holnap innét Veszprém felé meg fogok indulni, magamat a miniszteri rendelethez alkalmazandó. Meddig bírom kiállásom kínjait, szenvedve lélekben s testben, nem tudom. Ez ideig Méltóságod nagyrabecsült bizodalmának kiérdemlésére teljes igyekezetemet fel fogom használni azon öntudattal, hogy mindaz, amit nem eszközölhetek, tehetségem körén kívül áll. Nemzeti őrseregeink, minden gazdálkodásom mellett is, sokba kerültek, — pénzügy miniszter úr szíves volt ugyan azokkal segíteni, de mégis, vállalkozóinknak adósa vagyok. Azért, az őrseregeket, melyek, éppen a vész napja előtt változván, akkor váltak haszonvehetetlenné, mikor reá legnagyobb lett volna szükségem, — eleresztettem, nem lévén most a nyugalmas begyakorlására időm, és helyökbe a már begyakorlattakból fogok egy testületet alakítani, mely a célnak is inkább megfelel, s költségbe is kevesebbe kerül, — emellett a miniszteri rendeletnek is sikert adhatnak a megyék. A pénzeket illetőleg méltóztassék Veszprémbe utasítani. Minthogy gr[óf] Teleki vezérőrnagy úr, Méltóságodat sem ismeri el törvényes miniszternek: méltóztassék, a lehető legnagyobb gyorsasággal, a makacs megátol- kodót nádori és haditanácsi paranccsal kötelességre visszautasítani. Ha Jellacic előrenyomul, pedig előnyomulni kéntelen, mert egy vidék seregeit népzsarolás nélkül nem táplálhatja, úgy hat osztály huszárunk, két osztály gyalogságunk, és két álgyú360 Radkersburg. 283