Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)

Csány László kormánybiztosi iratai

lyében legnagyobb szüksége volt, védelmi szándok helyett saját és tisztikara - melybez én a huszárokat nem számlálom — nevébe kinvilatkoztatta, hogy ő Jellacié ellen harcolni nem fog, kivel őt egy eskü köti; ezen lélek leverő hűdenségét Jellacicnak tudtára adta, ki­jelentvén, hogy ő közömbös állását, a sorkatonasággal az úttól elvonulva teendi. Jellacic a neutralitást úgy ajánlotta elfogadni, ha gr[óf] Teleki Stájerországba Regedé­be360 vonuland; ezt ugyan ő nem teszi, de Keszthelytől balra számára a helységek ki­jelölésére, és az élelmezésre nézve intézkedésre hívott fel, miben midőn én nehézsé­geket nyilvánítottam, egyenesen kijelentette, hogy ha élelmezésről nem gondosko­dok: kész áltmenni Jellacic táborába. Nem képzelhető a keserű érzet, mely engemet, ily reménytelen gonosznak hallására megragadott, szóval ismételve, és hivatalosan írásban is felszólítám őt, hogy tervétől álljon el, de ő, makacsul megmaradott nyilat­kozatánál, — így már most, minthogy őt kénszeríteni iszonyatos következmény nél­kül képes nem vagyok: tűrnöm kell, hogy ezen ember, a bomlásnak indult hazának védők soraiból kiállott; már most csak a két álgyútelepet akartam megmenteni, de ezt sem bírom tőle elvenni, minthogy két honvédzászlóaljon kívül jelen állásomban semmi más erővel, kivévén még Fehér városa 200 önkénteseit, nem rendelkezhetek; de ha rendelkezhetnék is, hogy vállalhassam ált, Isten és világ, s hazám előtt a fele­lősséget, a katonai lázodás előidézésével; ezen két honvédzászlóaljjal, melyeknek egyikének szíjazata hiányzik, és a fehérvárosi önkéntesekkel, ha Jellacic a nádori pa­rancsnak nem engedelmeskedik, holnap innét Veszprém felé meg fogok indulni, magamat a miniszteri rendelethez alkalmazandó. Meddig bírom kiállásom kínjait, szenvedve lélekben s testben, nem tudom. Ez ideig Méltóságod nagyrabecsült bizodalmának kiérdemlésére teljes igyekezetemet fel fogom használni azon öntudattal, hogy mindaz, amit nem eszközölhetek, tehetsé­gem körén kívül áll. Nemzeti őrseregeink, minden gazdálkodásom mellett is, sokba kerültek, — pénz­ügy miniszter úr szíves volt ugyan azokkal segíteni, de mégis, vállalkozóinknak adósa vagyok. Azért, az őrseregeket, melyek, éppen a vész napja előtt változván, akkor váltak haszonvehetetlenné, mikor reá legnagyobb lett volna szükségem, — eleresz­tettem, nem lévén most a nyugalmas begyakorlására időm, és helyökbe a már begyakorlattakból fogok egy testületet alakítani, mely a célnak is inkább megfelel, s költségbe is kevesebbe kerül, — emellett a miniszteri rendeletnek is sikert adhatnak a megyék. A pénzeket illetőleg méltóztassék Veszprémbe utasítani. Minthogy gr[óf] Teleki vezérőrnagy úr, Méltóságodat sem ismeri el törvényes miniszternek: méltóztassék, a lehető legnagyobb gyorsasággal, a makacs megátol- kodót nádori és haditanácsi paranccsal kötelességre visszautasítani. Ha Jellacic elő­renyomul, pedig előnyomulni kéntelen, mert egy vidék seregeit népzsarolás nélkül nem táplálhatja, úgy hat osztály huszárunk, két osztály gyalogságunk, és két álgyú­360 Radkersburg. 283

Next

/
Thumbnails
Contents