Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)
Csány László kormánybiztosi iratai
Elvűnk a lehetségig aggodalmat nem mutatni. Az Ellenzéki Kör felhívta Batthyány Lajos grófot az ellenzék összehívására Pestre; ha a felszólítást megkapjátok, jelenjetek meg. Gondolni lehet, hogy ily alkalommal az ily ingerlő köriratok nem hiányozhatnak. Ha valami zavar támadna kedves Zalámban, engedjétek azt magát kitombolni. Ha a tisztviselők megjelenendnek a nép között, békés modorban vezethetik a folyamat. - Úgy is mi van sajátságos helyzetünkben egyéb hatalmunkban? Minél kevesebb lárma csináltatik, minél kevesebb fontosság adatik a majd százféleképp szárnyaló híreknek, annál biztosabban meg lehet tartani a békét. Bánk bán adatik tömött háznál, kivilágítás mellett. Másolat az eredeti tisztázatról. MOL P 237. Festetits család levéltára. Vegyes iratok 15351945. 11. csomó, 5. tétel. Közli Molnár, 1991. 76. 3. Pest, 1848. máráus 18. Csány levele Csillagh Lajos skálái alispánnak Kedves Barátom! Rövid tudósításodért vedd lelkem legforróbb köszönetét, telt ívek sem foglalhattak volna többet magukban, mint kevés soraid Deák követségével — személyében leend megoldva Magyarhonban azon nagy alkotmányos kérdés — követ és miniszter. — Itt mi nehány napokban nagyobb eseményeknek voltunk s vagyunk folytonosan tanúi, mint aminőket összes történészetünk felmutatni képes. Hála a magyarok Istene után Klauzálnak, Nyárynak, hogy vérben nem gőzölög a hon — ha itt megkezdődik az erőszak — mészárlás gyakoroltatik az egész hazában. — Vásár van, ezerek az események tanúi — csuda művelteték itt, csuda, minőt menny és föld felmutatni nem tud — a nép kivívta jogait, forradalmi állapotban folytonosan sok ezeren surognek- forognak [sic!], és e tűzzel lángoló fiatalság, mi itt most sok ezerekből áll, fenn bírja tartani a békét — most térek vissza foglalkozásomból, ma organizáltuk a nemzeti őrséget forma szerint. Nincs földi kincs, mely felütné lelkületem szerencséjét — egész éltem, fő foglalkozása hazám jövője kőről [sic!] forgott — a legtöbbek még barátaim közül is ábrán- dozónak neveztek — és íme bekövetkezett az óriási valóság — megértem azt, mi le- hetedennek látszott, nemcsak megértem, de megengedte a sors, hogy igen parányi adagban ugyan, de nem voltam hazám legfontosabb perceiben haszontalan lény. Már most itt minden biztos alapon nyugszik — holnap Te Deumot tartandunk — s így én Zalába utazandok nehány napok múlva, hová nemcsak dolgaim hívnak, hanem ösztönöz érzetem, hogy azon Zalának, melynek sok éveken át kívántam szolgálni, most e roppant események között szolgálatomat felajánljam, felajánljam utol27
