Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)
Csány László kormánybiztosi iratai
228. Nagykanizsa, 1848. szeptember 12. Csány átirata Vidos Józsefhez, a mozdult nemzetőrség vasi ezrede parancsnokához Vidos szeptember 11-én éjfélkor Berényből írott jelentésében tudatta, hogy Barcson volt, de ott a horvátok áttörésének nincs jele. Előző nap délben Bolhánál mutatkozott 800 határőr, de miután Zichy László őrnagy kiállította nemzetőreit, ezek is eltávoztak. Babocsára 11-én érkezett a Wrbna-könnyűlovasok egy osztálya. Mivel Vidos attól tart, hogy a horvátok áttörése esetén a könnyűlovasok is azokat támogatnák, erősítéseket irányított a helyszínre. Úgy vélte, hogy mivel a Marcali fölött lévő mocsáron csak Fenéknél lehet átkelni, a vasi ezredet Fenéktől északra kellene elhelyezni. Végül pénzt kért az ezred pénzgel történő ellátására. MÓL Csány-ir. NIBA. Közli Hermann, VSZ 1998. 158-159. o. Már látom mindig világosabban, mit hinni nem akartam, hogy az ellenség szán- doka volt elszárnyolni bennünket. Dombomnál lévő, vagy volt Wasa-százod kapitánya kinyilatkoztatta, hogy védelem nélköl hátrál, ezt akkor nyilatkoztatta, amikor még parancs volt védeni Muraközöt. Ivánkovits jelentése után, miszerint már Lég- rádba bevonultak az ellenség szállásolói, kétségtelen volt a szándok.355 Azt nem tűrhetem, ha a sorkatonaság tartván az elkerítéstül, a védelmet nem tartja lehetségesnek, hogy nemzetőreink, a vasi- és somogyiak áldozatul hulljanak. Azért a veszélyes körülményeket megfontolva, és tudva, hogy a miniszteri lemondással, ha az bekövetkezik, egy nagyobb részére katonáinknak és legfőbb tisztjeikre nem számlálhatunk, tűrnöm kölle a hátrálást; és íme, most köztünk egy osztály lovasság, minek eddig az erős ellenség hiányában volt. Én vezérőrnagy megegyezésével, sőt, tanácsával azon rendeletet adtam Somogyba, hogy semmi élelmezés, akárminémű német lovasságnak ki ne szolgáltasson, mert az a minisztérium tudta nélkül van ott. Ma Önnek tudósítása után, felhívtam a vezérőrnagy urat lefegyverkeztetésére az ellenséges osztálynak, és elkésérésére Fejérvár felé, hol kevesebbé ártalmas. Ezt vezérőrnagy úr, mint sok nehézséggel járót, megtagadta. Most újra arra kértem, hogy utasítsa őket Marcali, Keszthely, Vas és Sopron megyén át, kerülőn Stájerba. Erre még feleletet tőle nem vettem. Azon az úton kevésbé lenne veszedelmes, jóllehet mindig veszedelmes; de kevésbé, mert mielőtt az ellenséggel összeköthetné magát a nép, és még közelünkben van, de az ellenségtül távol jobban bírnánk vele. Iszonyatos dolgok történnek. Ha a sorkatonaság nem akar, vagy annak legfőbb tisztjei nem tartják tanácsosnak az ütközetet, amíg nyíltabb helyre jöhetünk, hol a lovasságot használhatjuk, hogyan vegyem lelkemre, hogy a vasi, a somogyi nemzetőrség siker reménye nélköl feláldoztassék? Ezt én becsülettel nem kockáztathatom, azért megrendeltem 355 Ivánkovits János őrnagy, a mozdult nemzetőrség vasi ezrede 3. zászlóalja parancsnoka szept. 10-én Nagykanizsán írott jelentését Id. MÓL Csány-ir. KLI 394. 277
