Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)
Csány László kormánybiztosi iratai
205. Csáktornya, 1848. szeptember 5. Csány levele Kossuth Lajoshoz Mélyen tisztelt Barátom! Ha minden jelek nem csalnak, úgy e napokban meg fog itt kezdődni az ellenségeskedés. Annyi embert húz össze Jellacic Varasd kőről, hogy táborát tartani nem képes. Három napi nagy húsmenyiség készen tartására vannak felszólítva a mészárosok. A kincstári épület sütő háznak alakíttatott. Jellacic Verőcén van, vele éréntke- zésbe nem jöhetek, és ha maga akarna is velem értekezni, környezői akadáloznák. A kormánynak biztosa rájok nézve iszonyatos lény. Proklamációk nyomtatnak, parancsa van a katonaságnak halálos büntetés alatt minden erőszak a nép ellenében [sic!]. A katonaság szentül hiszi, hogy a császárt kell visszahelyheztetni országába, mint Olaszországban. Nagy erő leend használva ellenünk, — és mi számlálunk sorkatonát egész Eszékig 900 verekedhető gyalogot, 7 század huszárt, egy századot legfellebb verekedhetőt 8 emberre tehetvén. Van egy honvédzászlóaljunk, ehhez megérkezik talán a pápai ruhátlan 7-d[ik] zászlóalj, és ha pénz érkezik, a nemzetőrség. Pénzünk még most sem jött, ez hoz legnagyobb zavarba, mert enélkül nem tarthatom meg seregeinket. Mi valóban ez ügyre nézve Kasszandrái voltunk nemzetünknek.332 Istenem hol állnánk, ha történhete, minek történni kölle? Azonban én veszem ahogy vannak a dolgok, teszek mit tehetek, mit a hazám eránti hűség, mit a kötelesség, mit becsületem parancsol. Ma itt a generális és minden főtiszt együ [sic!] jövend, tanácskozmányt tartunk. Én abbéli nézetemtől soha elállani nem fogok, hogy védetlenül egy talpa[lat]nyi földet sem szabad átengedni. A többi Isten gondja. Csodát nem várok nemzeti őreinktől, mióta a pestiek és a kunok elszaladtak, de mégis igyekezni fogok én vélök annyit mívelni, mennyit lehet, és mennyi a horvátoknak ínyökre nem lesz. Többi az Isten gondja. Kérem méltóztassék a pénzről rendelkezni, hogy el ne oszoljon ütközet előtt seregünk. Már ez csúfság lenne; — teszünk mit tehetünk, higgye el Ön, igen tisztelt barátom. Ma őreinknek üterére tapintok, — csak két zászlóaljjal tudjam is megállatni a sarat, horvát uraim izzadni és vérzeni fognak a magyar föld elfoglalásában, — igaz, hogy az mégis sikerülend nékiek, pedig ennek nem kölle bekövetkezni. Miért vétetett el innén az is, ami volt?333 Sír bennem a lélek, ha meggondolom, mily hibák történtek. Mi nem tehetünk róla, tisztelt barátom, már most oda fogok törekedni, és ha sorkatonáink el nem hagynak, ki is viszem, hogy drágán jusson a gaz el332 Csány ezzel a megjegyzéssel Kossuth aug. 31-i levelének kitételére reagál; ld. KLÖM XII. 853-855. o. 333 A kitétel az aug. elején a Dráva-vonalról a verbászi táborba rendelt katonai erő elvezénylésére utal. 255
