Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)

Csány László kormánybiztosi iratai

gyis egészen azok kifolyása volt. A tisztikarnak nem hiszem, hogy kinyilatkoztatták volna a minisztérium rendeletét, miszerint elmehet, ki velünk tartani nem akar, és miszerint helyettesítendők tüstént mások.

Ottinger itdéte káros,281 Milpökh nem ide való ember, őbenne nincs semmi magyar szellem, de semmi; előttem tartózkodó, de nem kerülheti el mindenben a figyelmet; észrevenni rajta, hogy a régi rendszernek bálványozója, a minisztériumról mélen hallgat, ha szó van róla; bosszontja, hogy a Württemberg-huszárok kögül nehányot halállal nem bűntetteinek.'2*2 Ez itt hasznot bizonyosan semmit nem hajt a hazának, jobb lett volna őtet elküldeni Verbászra és Nagy majort itt tartani, sőt, Eszékre őtet inkább, mint az Erneszteket.

[A fogalmazvány mellett még a következőfeljegyzések olvashatók:]

18. Maradás

17. Deym és tisztikar

16. Onkénytes és én 15. is

14-én itt volt Ivánka

15. reggel utazott el

16- án itt volt Ferenczy

17- én regvel ment el 3 órakor.

19-én várom Melczert, megkérdezni tapasztalásiról Muraközre nézve? — Légrád- ra? Kotorira? Dombomra? Kakonyára nézve? — Csáktornya, Nedelic, — a horvát szárazföld, Nedelicet elkerülheti; lehet-e védeni Muraközt?

Az ispitálról, készületekről, Perlakról, Barátról [?] A tisztekkeli szólásról, a miniszter rendeletében teendőnkről.

Úgy látszik, nem tetszik a comissarius.283

281 Mészáros aug. 24-én 5158/851/k.mo. szám alatt tudósította Csányt, hogy Ottingert kőszegi dandárparancsnoká nevezték ki. MÓL Csány-ir. Min. lev. HM No. 56.

2821848. május 28-án a haza veszélyeztetett helyzetéről érkező hírek hatására a galíciai Mariampolból megszökött a 6. (Württemberg) huszárezred ezredesi osztályának 2. százada, s május 30-án Magyar- országra érkezett. A szökés rengeteg gondot okozott a magyar kormánynak, amely nem hunyhatott szemet a katonai fegyelem ilyen súlyos megsértése fölött, ugyanakkor nem akarta (s a közvélemény miatt nem is igen akarhatta) megbüntetni a szökevényeket. így végül a századot „büntetésből” leküldték a Délvidékre a szerb fölkelők ellen, majd 1848 telén ngy részét átosztották a 13. (Hunyadi) huszárezredbe. Urbán Aladár: „értesítve valánk a Hazátul, hogy siessünk védelmére...” Len key századának hazatérése 1848-ban. HK, 1992/3.

283 Kormánybiztos.

199