Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)

Csány László kormánybiztosi iratai

pontjáig rajtam fekszik, nem állásunknak lelkületlehangító bizontalansága, oka le­mondásomnak, hanem a körülményeknek abbeli ismerete, miszerint katonai pa­rancsnok nélkül itt félig-meddig sem lehet megfelelni a célnak, olyan parancsnokot pedig, Ottinger vezérőrnagy úrbani tapasztalásom után, nem gondolok találhatónak, kinek fekete-sárga színe elveimbe beleolvaszthatók lennének, nehogy egyenetlensé­günk, viszálkodásunk kárt árosszon hazánkra, polgári kötelességemnek érezem he­lyemet átengedni olyan egyénnek, ki hajlékonyabb jelleménél fogva kellőbb arányban tudja magát összhangzásba tenni a katonai parancsnokokkal. Azonban most, miután mint látom és tapasztalom, beállottak táborunknak is komolyabb napjai, Szlavóniá­nak Jellacic általi veszélyeztetésével, Méltóságod felszólítását rendeletnek veszem, és egy rövid ideig, addig t[udni]illik, amíg vagy eljár felettünk, vagy leviharoz reánk a zi­vatar, állásomat elhagyni nem fogom, ez, így, ahogy most mutatkoznak a jelenetek, nem tarthatnak, kevés napok alatt más fordulatot kell a dolgoknak venniök, mert hiában nem küldi Jellacic Verőcébe biztosát — és hiában nem kap pénzeket, nem gyűjti és rendezi erejét — tehát még nehány napig rendelkezésére állok a függeden magyar felelős minisztériumnak, de azután méltóztassék engemet felmenteni; és he­lyembe, ha biztos továbbá is szükséges leend, egy másikat küldeni. — Addig pedig, hogy meg nem érdemlett bizodalomnál fogva tőlem több ne várottassék, mint amit csekély erőmmel eszkezelni képes vagyok, kötelességemnek tartom helyzetünket a maga valóságos színében M[éltó]ságod elejbe terjeszteni.256 256 A KLI 360. számú fogalmazványban: „Azonban miután most, mint látom és tapasztalom, beállottak táborunknak vésznapjai, amíg ezeket, bárminő eredményt hozzon reánk a sor, át nem érjük, álláso­mat elhagyni gyávaságnak tartanám; igenis addig tehát Méltóságod felszólítását rendeletnek veszem, amíg helyem alkalmasabb egyéniséggel bé nem töltetik, szembeszállók a muraközi viharokkal - de kötelességemnek tartom nem nagyítva, hanem helyzetünket aúgy, mint azt világi szemmel látom és azt megítélni képes vagyok, előadni, — hogy tőlem több ne várottassék, mint amit erőmbeni csekély tehetségemmel eszkezelhetek. — Méltóságod rendeletéhez képest Szlavóniába, a Duna bal partjára át nem szállított katonaságunkból Verőce megye és Eszék városa megmentésére annyi küldetik, meny­nyit Jankovich főispán úr szükségesnek látond — erre nézve Méltóságod rendeletének vételével tüs­tént értesítésbe tettem magamat Jankovich főispán úrral; kimutattam nékie táborunk létszámát, mit M[éltó]sjágod]dal is következőleg van szerencsém közölni: 1 zászlóalj Wasa, 6 század Ernő gyalog­ság, 1 zászlóalj honvéd, egy ezered huszár, 1 osztály könnyűlovas és Hardegg-vasasezered. - Milpökh Wasa alezeredes nyilatkozata szerint, ki most Ottinger úr helyett katonai parancsnok, zászlóaljából legfeljebb 400-at, de ennyit sem hiszen kimozdíthatónak a nagy mértékben uralkodó betegségek mi­att. Az Ernő 6 századot a nemzetőrségekhez alkalmazottakon, betegeken kívül, talán inkább többre, mint kevesebbre teszem, ha 550-re számítom. Az l-ő honvédzászlóaljnak létszáma 1210 [?]. Kani­zsánál Eszékig egyetlen egy sorkatona nem létez, Hardegg ezereden kívül Istvándi és Szigetvár körül. — Minthogy eddig első felállításomban, melyet akkor a körülmények követeltek, mert nemzeti őrsere­geinket megyéjükbe kölle felállítanom, változás nem történt, pedig az újabb jelenetek azt szorgolva követelték, hogy erőnket összevonjuk, többszer igyekeztem azt 3 ponton eszkezleni; de haszontalan. 180

Next

/
Thumbnails
Contents