Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)
Csány László kormánybiztosi iratai
Hely és dátum nélkül [Nagykanizsa, 1848. augusztus 10.] Csány levele Franz Ottinger vezérőrnagyhoz, « drávai védvonal katonai parancsnokához Kedves Barátom! Mielőtt jelen állásunkban mindenre bólintanánk, kötelességemnek érzem, mint régi barát a baráthoz oly szavakat intézni, melyek mindenesetre némi beccsel bírnak. Báró Jellacicot eddigi tettei alapján leheteden olyan egyéniségnek tartanom, aki határtalan bizodalmát érdemelne. Megígérte a miniszterelnöknek, megígérte Neked, hogy csapatait visszavonja — megtette ezt? Nem, egyeden lelket sem vont vissza. Ugyanazon ellenséges állást foglalja el velünk szemben, amelyet már hetek óta felvett, azzal a különbséggel, hogy állását megerősítette — olyannyira, hogy jelenleg hadereje 16-17 zászlóaljra rúg. — Most azt a parancsot adtad Bubna gróf, őrnagynak, aki a Muraközben felállított valamennyi csapat felett a parancsnokságot gyakorolja, hogy semmilyen, bármi néven nevezendő esetben ne nyúljon fegyverhez. — Ezt a parancsot adod arra az esetre, ha Jellacic ádépné a Drávát, és a Muraközön, Magyarország legszebb és legdrágább vidékén rajtaütne, s megkísérelné azt elfoglalni. — Barátom, ez felfogásom szerint nem kevesebbet jelent, mint a Magyar Korona egy részét védelem és vérveszteség nélkül a lázadónak zsákmányként átadni — s egyben azt jelenti, hogy a nemzetőröket, akik nemcsak mint magyarok, hanem mint zalaiak, saját földjüket a rablóknak védelem nélkül át nem adhatják — a katonaság részéről támogatás nélkül a túlerő áldozatául hagyni. Ezért én nem vállalhatom a felelősséget, ezt sem mint a felelős magyar kormány biztosa, sem mint magyar, a Monarchia érdekében nem vállalhatom. A vélemények ebben különbözők lehetnek, a magamét híme- zés nélkül kell közölnöm Veled. Kedvesebb, sokkal kedvesebb lett volna számomra, ha rendeletedről valamit közöltél volna, akkor valószínűleg győzködtelek volna, s most bocsáss meg, de mint öreg, tapasztalt embernek, aki Magyarország ügyeit érti és körülményeit megítélni képes, ezt kell tennem. Gondold meg még egyszer a dolgot, s okaimat elfogadhatóknak találod, s azután arra kérlek, hogy intézkedéseid annak megfelelően add ki, hogy támadás esetén a Muraközben a fegyvereknek a lehető legnagyobb hasznát vegyük. Hidd el nekem, hogy a huszárok parancs nélkül sem fogják a szegény nemzetőröket cserben hagyni — s ha ez parancs ellenére történne, nem lenne-e a legrosszabb következményekkel összekötve? — Ha nem lehetnék oly szerencsés, hogy meggyőzzelek, kötelességem a Muraköz védelmére az egész nemzetőrséget bevonultatni, s a kormánynak az esetet jelentve, s biztosságomról lemondva, azt arra kérni, hogy olyan biztost válasszon, aki állását más szempontból felfogva, s akinek rendelkezéseihez a tábornok könnyebben alkalmazkodik. Ez nem szeszélyeskedés részemről, hanem belső kötelességérzet. Mások talán ezt a köztünk lévő vitás ügyet másként ítélhetik meg, nekem azonban elég időm volt gondolkodni rajta, s maradok a véleményemnél. 116. 168
