Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)
Csány László kormánybiztosi iratai
következményt — egy-két fizetést megtehetek az őrseregek részére, de a puskaszerződés is felemészt egy jókora öszveget, mert négy-ötszázot remélek kaphatni. Megválom, már csak költség tekintetéből is óhajtanám, hogy egyszer történjen, minek történni kell — tiszteletemet jelentem. Eredeti, részben sk. tisztázat. MÓL Kossuth min. ir. No. 137/k. 74. Nagykanizsa, 1848. július 20. Csány levele Széchenyi István gróf, közlekedés- és közmunkaügyi miniszterhez Széchenyi István közmunka- és közlekedésügyi miniszter július 13-án jelháborodott hangvételű levélben közölte Csányval, hogy Kossuth a% agnapi minisztertanácsi ülésen Csány legutóbbi sürgönyéből a következőket olvasta fel: „Széchenyivel voltam Vesten a fegyvergyárban, ő sokat beszélt, mindent ígért és semmit sem tett”. Széchenyi csodálkozását fejezte ki efölött, s közölte „Én nem emlékezem, hogy többet beszéltem volna, mint Ön, r hogy bármit is ígértem legyen, ki nem vagyok fegyvergyártó, de tudom, hogy a gyár csak késő őszkor kezdheti működését, kereken tagadom”. ígéreteit egyébként is meg szokta tartani. Közli Majláth Béla szerk.: Gróf Széchenyi István levelei. III. k. Bp., 1891. 618. o. Fjolyó] hó 13-ról kelt és mái napon vett levelére Miniszter úrnak következőleg tartom kötelességemnek válaszolni. Amit Kossuth miniszter úrnak írtam, azt nem volt szándokom ütök leplébe takarni, sőt, írtam azért, hogy azzal azon óhajtott eredményt idézzem elő, melyben a gyárban nyert ígéretnél fogva biztosan számoltam — úgy látszik Miniszter úr Excel- lenciád a sok beszéd emlétését nehezteli — márpedig neheztelésre ez érdemben nem látok okot fennforogni — minthogy igenis sokat beszélt, nem ugyan velem, kinek akkor egész figyelme a kiigazítandó puskákon függött, még hozzá teszem, sokat is járt, de már itt többesszámba hozzáteszem, jártunk. Az ígéretet illetőleg, a gyáros részéről az, 14 napok alatt 200, 4 hét alatt 400 puskák kiigazítását foglalta magában. — Midőn én rövidebb időn [belül] akartam hatá- roztatni a fegyverek elkészítését, azt a gyáros meg nem ajánlván, arra [kértem], hogy legalább azon időre számolhassak biztosan elkészítésökre — ezt a gyáros megígérte, és Gróf úr Miniszter úr is biztosított, hogy arra számolhatok, dicsérettel emlékezvén a gyártulajdonosról. Ez előttem ígéret, ígéret olyan, melynek létesüléséről nem kételkedtem, és minek be nem következése bosszantott, nem személyem tekintetéből, hanem azért, mert reménységem azáltal megsemmisült, fegyver után sóvárgó népünket 400 puskával megvigasztalni. Azt mondja Gróf úr, Miniszter úr, nem ígért, mert nem fegyvergyáros, ez nem várt, furcsa következtetés — tovább mondja, nem ígért, mert tudta, hogy késő ősszel 119
