A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Urbán Aladár: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban
ben és kormányázásában valamilyen segítséget nyújtson a ministerelnöknek”. Kossuth kérdése igazán arra irányult, hogy ha nincs még megerősítve az új minisztérium (ami számára is nyilvánvaló volt), nem kívánja-e Batthyány, hogy a kijelölt miniszterek foglalják el helyüket, vagy nem látja-e szükségét, hogy „a ház bizottmány által segítséget nyújtson neki az ország kormányázásának vitelében, mert az egy ember erejét felülmulandja”. (A ház bizottmányának segítsége a Honvédelmi Bizottmányt jelentette, amelynek tagjairól a szavazás eredményét az elnök az előző napon jelentette be.) Batthyány nem volt jelen, s Deák - aki az előző napon még Bécsben tartózkodott és tudta, hogy nem került sor a miniszteri lista jóváhagyására - „privát tudomása” alapján számolt be értesüléséről. Majd a Kossuth által feltett kérdésre térve elmondta, hogy a dolgok — az egyes minisztériumok ügyeinek — intézésével az egyes államtitkárok vannak megbízva. Ezeknek szerepéről a ház kimondhatná, hogy ők is „megtehetik az aláírásokat” (ti. a miniszterek helyett), hiszen úgyis azt teszik, s nyilvánvaló, hogy jobban ismerik a helyzetet, mint a körülményekkel nem ismerős miniszterjelöltek. Álláspontját így összegezte: „Ha a ház határozatot kíván erre nézve kimondani, hogy az álladalmi titkárok vezessék a dolgokat, ez sokkal célszerűbb volna, mint azt mondani, hogy a jelöltek foglalják el helyeiket.”100 A nem hivatalos válasz sem Madarász Lászlót, sem Kossuthot nem nyugtatta meg, mert — mint Kossuth fogalmazta — a húzás-halasztást „az árulási politica emenatiojának” (kisugárzásának) tekintik. Ezért Kossuth megismételte a Batthyány- hoz intézett kérdést: hogyha nincsen minisztérium kinevezve, „nem tartja-e szükségesnek, hogy a ház neki segédkezet nyújtson politikájának realisatioja végett”. Deák látva Kossuth makacsságát, a távollévő Batthyány iránti szolidaritásból — és miniszteri tapasztalataira hivatkozva — ismét felszólalt. Nem ellenzi — mondotta —, hogy a miniszterelnököt megkérdezzék. De a helyzetről a következő a véleménye: „Ha a nyújtandó segélyt úgy érti a ház, hogy mindenfelé biztosokat küldeni határoz, hova a haza megmentésére az elnök biztosokat küldeni határoz, hova a haza megmentésére az elnök kívánja, annak érti hasznát; de hogy legyen mellette minél előbb 8 minister, annak hasznát éppen e veszélyes körülmények között nem értem, ben [n]voltam én is azon körben, s tudom, hogy veszélyes körülmények közt nincs nehezebb, terhesebb és zsibbasztóbb, mint 8 embertől körözve lenni, kik gyakran nem értenek egyet. Ha a ministerelnök erélyességét meg akarjuk zsibbasztani, egyik mód tanácsot adni melléje, melynek felette nem áll, hanem melynek többsége akadályozza az ő tehetségét.” Most szükség van az erélyességre, s ha az egy személyben összpontosul, hetek alatt többet érhet el, mintha mellette vannak a miniszterek. Meg kell kérdezni a miniszterelnököt, de nem hiszi, hogy azt óhajtaná, hogy mellette legyenek a javasolt miniszterek. Sokkal több hatalma van a miniszterelnöknek — mondotta Deák, és erre példát is hozott — amíg a miniszterek kinevezve nincsenek. „Én óhajtanám, hogy 100 Közlöny 1848. szept. 24.; Deák beszédei II. köt. 311. p. 86
