A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Urbán Aladár: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban

hogy az országgyűlés által jóváhagyott és szentesítés céljából magukkal vitt törvény- javaslatok - mint Deák írta - „nem Ausztriávali viszonyaikat illetik”, engedelmeskedtek a királyi parancsnak. Latourhoz azonban nem mint miniszterhez mentek, hanem mint azon személyhez, „kihez minket O Felsége értekezés végett utasított”. Latour a találkozó másnapján levélben válaszolt (amelyet nem ismerünk), s ezt követően Ferenc Károly főherceget, a kijelölt trónörököst keresték meg. A főherceg átvéve a horvát kérdést érintő javaslataikat, választ is ígért azokra, de arra nem került sor. Deák leveléből egyébként nemcsak személyes mellőzésükről értesülünk, hanem az udvari köröknek a felelős kormány elvét mélyen sértő magatartásról is véleményt mond a beszámoló, mivel — mint írja — hiába kérték, hogy őket is „kik O Felségének felelős ministerei”, hallgassák meg. A jelentés rezignáltan összegezi, hogy sem a felterjesztett törvényjavaslatokra, sem Fiúménak a horvátok által történt elfoglalása kapcsán javasolt intézkedésekre, sem az eszéki vár tisztikarának semlegességi nyilatkozata következtében tett kezdeményezésükre nem kaptak választ. A levél így fejeződik be: „Gr. Batthyány a horvátországi nem kedvező válasszal visszamegy; Deák Bécsben marad sürgetni a hátra lévő tárgyakat, különösen a felterjesztett törvényjavaslatok elfogadását, melyeket válasz nélkül hagyni lehetetlen”.52

Ismeretes, hogy a levél keltezésének napján Kossuth javaslatára az országgyűlés arról határozott, hogy az uralkodóhoz küldöttséget menesztenek, hogy „jöjjön le hű magyarjai közé saját trónját és a magyar alkotmányt megtartani, s a törvényhozás és a végrehajtó hatalom intézkedéseit támogatni”.53 A küldöttség érkezésének hírére Batthyány is maradt, s Deák kíséretében ő kérte az udvart, hogy fogadják a delegációt. Mint a küldöttség vezetőjének, Pázmándy Dénesnek szeptember 11-én az országgyűlés előtt tartott beszámolójából értesülünk, őket eredetileg 8-án fogadta volna az uralkodó Schönbrunnban. Mivel a küldöttség által tartandó szöveget az udvarmesteri hivatal előre kérte, s abban a felségre nézve „sértőnek gondolt” kifejezéseket talált, a fogadás elmaradt. A küldöttség fenntartotta véleményét, hogy a tervezett nyilatkozatban „a legkevesebb tiszteledenség” sincsen, de átalakította azt. Ezt követően az erre adandó uralkodói választ a két Bécsben tartózkodó miniszterrel nem beszélték meg (vagyis a magyar király által a magyar országgyűlésnek adandó választ nem a magyar miniszterelnökkel beszélték meg), ezért Batthyány és Deák megjelentek ugyan a fogadáson, de — mint Pázmándy jelentette — „a választmánnyal Őfelsége előtt már csak úgy jelentek meg, mint egyes követek, nem pedig mint ministerek”.54 A küldöttség a szeptember 9-i fogadáson semmitmondó választ ka52 Deák megszólítás és dátum nélküli sk. levele: MÓL Kossuth-Polizei-Akten 95. sz.; közli Károlyi, Batthyány II. köt. 9-11. p.; Batthyány iratai 1133. sz.

53 Népképviseleti országgyűlés 214. p.

34 Pázmándy beszédét Id. a Közlöny 1848. szept. 13-i számában. Arra nincs utalás, de feltételezhetjük, hogy a beszéd „megszelídítésében” Deák is résztvett.

65