A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Fónagy Zoltán: Deák Ferenc és a jobbágyfelszabadítás

tárgyalás alá őket.44 A vitában kétszer is felszólalt Deák: az indítványok tartalmáról nem mondott véleményt, csak megismételte július 19-i álláspontját, miszerint ezeket a kormány tervezetének tárgyalásakor kell napirendre tűzni. A második felszólalásra Táncsics törvényjavaslata késztette Deákot. A lapszer­kesztő-képviselő az áprilisi törvények azon rendelkezését kívánta megsemmisíttetni, amely a lezárt legelőelkülönözéseket és úrbéri birtokrendezéseket felbonthatadannak nyilvánította. Az igazságügyminiszter tőle szokadan indulattal sorolta a példákat a felszabadult jobbágyok mohóságáról, háládanságáról. (Érzelmi kitörése arról árulko­dik, hogy munkatársai emlékezéseivel szemben, a tömegével érkező panaszosok ki­kezdték legendás nyugalmát.)45 Deák felszólalásaiból kikövetkeztethető, hogy minisztériuma július végén — au­gusztus elején látott neki az úrbéri maradványok felszámolását szabályozó törvény megalkotásának. Július 19-én még csak a kormány által készítendő tervezetről be­szélt, augusztus 10-én már készülőről. Hogy Deák milyen szerepet vállalt a törvényjavaslat kidolgozásában, nem állapít­ható meg. Tény, hogy a koddikáció területén ő számított a legnagyobb tekintélynek, a minisztériumon belül is (még a Frankfurtba távozott Szalay Lászlót lehet vele együtt említeni). Titkára, Tóth Lőrinc így méltatta törvényhozói képességeit: „O írta volna a legjobb, legalaposb, viszonyainknak legjobban megfelelő codexet, ki minden eszmét megmért, minden szót megfontolt bölcsessége mérlegén, mielőtt az életbe kitaszított volna. Bebizonyította ezt e téreni munkálatival, a büntető törvénykönyv kidolgozásánál, az esküdtszéki rendezet s úrbéri törvényjavaslatok által, mely utóbbi­akban a tulajdon tisztelése volt vezérelve. Szerette, ha valamely, bármi töredékes s tökéletien munkát tettek elébe, melynek alapján elkezdé bíráló, tisztító, kiegyenlítő, simító, kertészi, építészi, szobrászi működését.”46 Tóth Lőrinc tehát - aki titkáraként a legközvetlenebb munkakapcsolatban állt vele - az ő alkotásaként említi az úrbéri törvénytervezetet. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy szívesen használta kiindulási alapként mások előmunkálatait. Ha az úrbéri törvénytervezethez készült ilyen vázlat, azt legnagyobb valószínűséggel éppen Tóth Lőrinc készíthette. Mint fentebb emlí­tettük, a minisztérium alakulásakor Deák neki osztotta „az úrbért”. Szakértelmét, jártasságát a jobbágyfelszabadítással kapcsolatos jogszabályokban az ötvenes évek­ben az úrbéri pátenst értelmező-magyarázó kézikönyv szerzőjeként is bizonyította.47 Az országgyűlési jegyzőkönyvekből azt sem lehet pontosan megállapítani, hogy mikor nyújtotta be a miniszter törvényjavaslatát a képviselőháznak. Szeptember 13­44 Beér-Csizmadia i. m. 185-186. p. 45 Kónyi i. m. II. kötet 295-299. p. 46 Tóth Lőrinc i. m. 45-46. p. 47 Tóth Lőrinc: Elméleti s gyakorlati útmutató úrbéri ügyekben. Pest, 1857. 36

Next

/
Thumbnails
Contents