A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Hermann Róbert: Deák Ferenc tevékenysége 1848 októberétől a szabadságharc végéig

van Kossuthtal, s ez jó előjel, mert Deák nagy népszerűségnek örvend, s általa lehetséges tárgyalni minden párttal, megnyugtatni a kedélyeket, s megszüntetni az egyes nemzetiségek közötti gyűlöletet és bosszúvágyat.29 Az igaz hazafiak, a mérsékeltek képviselőiként emlegette Batthyányi és Deákot Wessenberg volt osztrák miniszterelnök is 1849 januári leveleiben.30 31

A. békekövetség'1

Az úrbéri kármentesítés vitája a képviselőház december 30-i ülésében folytatódott. Dedinszky József képviselő azt javasolta, hogy a határozat tárgyalását halasszák el, mert ezáltal egyes képviselők arra kárhoztatnak, hogy idejüket ezzel töltve, nem vehetnek részt a haza védelmében. Maga Deák is felszólalt, s kifejtette, hogy ha tőle függött volna, „ezt a tárgyat addig, míg az ország békésebb állapotban nem lesz, fel nem vettük volna”. Ügy vélte, hogy a jelen háborús körülmények közepette a kérdést amúgy sem lehet megnyugtatóan rendezni, s felszólította a Házat: „ne piszkoljuk ne a história lapját az által, hogy most olyan tárgyat veszünk elő, mely a képviselőket különösen érdekli”. Hozzátette, van valami bántó abban, „ha most a zsebünkről tanácskozunk, még pedig annyival inkább, mert ne feledjük el, hogy ámbár népképviseleti alapon vagyunk választva, talán nagyobb részét teszik a háznak azok, kik kár- pódást kapnak, mint azok, kik kárpótlást nem kapnak”. A képviselőház ezután elfogadta Dedinszky indítványát, s a halasztás mellett döntött. Az ülésben egyébként is kevesen voltak, s a törvényjavaslat vitájában a Ház már az előző napokban is több29 Waldapfel III. 52. p.

30 Waldapfel III. 69., 86. p.

31A békekövetségre ld. Deák és társai 1849. január 4-én és 14-én kelt jelentéseit, és Csengery Antal Deák 1866-os elbeszélése alapján írott emlékezését. Közli Kónyi 367-380. p. Ehhez fűzött kommentárokat Melczer István. A korabeli források közül kiemelendő még Windisch-Grätz 1849. január 3-án Schwarzenberghez írott levele, közli Károlyi II. 117-119. p., magyar fordításban közli Deák Imre: 1848, ahogy a kortársak látták. A szabadságharc története levelekben. Bp., é. n. [1942.] 289- 290. p. és Urbán Aladár szerk.: Batthyány Lajos főbenjáró pőre. Ford. Kurucz György. Bp., 1991. 46-47. p. A történteket Csengery alapján foglalja össze Hentaller Lajos: Gróf Batthyány Lajos fogsága. Vérrózsák I. 89-91. p. Alexander Helfert munkáját idézi Törzs Kálmán 88-89. p. Főleg Deák beszámolóit használja Körmöczi Katalin 77-79. p. Az összefoglaló munkák közül Id. Ferenczi II. 205-213. p.; Károlyi I. 3-9., 18-28. p.; Urbán Aladár: Batthyány Lajos a népképviseleti országgyűlésen 1848 decemberében. Századok, 1992. 217-224. p.; Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége, fogsága és halála. (In:) Körmöczi Katalin szerk.: Batthyány Lajos gróf első magyar miniszterelnök emlékezete. „... minden hazám javára, ami csekély erőmből kitelik”. Bp., 1998. 157- 159. p.

196