A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Hermann Róbert: Deák Ferenc tevékenysége 1848 októberétől a szabadságharc végéig

az elmúlt hetekben kifejtett tevékenységéről számolt be, a levelet közölte Deákkal is. Október 16-án Batthyánynak írott válaszában ezt közölte is, s hozzátette, hogy „Deák éppen visszavontan tartja magát”.12 Október 21-én Széchen Antal arról írt Met- ternichnek, hogy Batthyány holléte ismeretlen, Deák Pesten van, de már őt is „a terrorizmus áldozatául jelölték ki”.13

Érdemes megjegyezni, hogy Deák neve az 1848. november 19-30. között az OHB kormánnyá alakításáról, pontosabban, az újabb kormány megalakításáról szóló tárgyalásokon sem vetődött fel. Kossuth és társai a hatalmi viszonyok konszolidációjára gondoltak, de ehhez a „forradalmi” konszolidációhoz nem volt szükségük Deákra.14

Kossuth és Deák — avagy kié legyen a gyeplői

Deák 1848-as működésével kapcsolatban az egyik legismertebb példázat a gyeplőre vonatkozó anekdotája. Az anekdota első említése Tóth Lőrinctől származik, aki a bevezetőben említett jellemrajzban is utal reá: „Egy anekdótja volt ez eljárásra illő, saját életéből. Egykor egyik ismerője esztelenül s veszélyesen ragadá tűzvérű lovain, s ő, tartva a felfordulástól, a gyeplőbe kapott. „Hagyja ezt Ön” mond nekik a lovak gazdája, így talán megmenekszünk, de ha a gyeplőbe kapkod, s nem hagy szabadon működnöm, biztosíthatom, hogy árokba fordulunk”.15

Az anekdota második lejegyzése Pálffy Jánostól, az OHB tagjától származik: „848-ban, mikor még nem lett volna késő segíteni a bajon, Kazinczy Deákkal beszélgetve, mondta néki, hogy tegyenek valamit, ne engedjék, hogy Kossuth egészen magához ragadja a hatalmat, hanem fogják meg ők is a gyeplőt. Erre Deák, az anekdoták nagymestere, szokása szerint egy adomával felelt: » Egyszer — úgy szólott — egy ismerősömmel kocsikázni mentem. Lovai nagyon szilajok voltak, ugrándoztak jobbra-balra, s meg-megragadták a kocsit. Egy veszélyes helyen, félve a feldőléstől, magam is hozzákaptam a gyeplőhöz. Ekkor ismerősöm azt mondta: Ha csak én tartom a gyeplőt, lehet, hogy fel nem dőlünk, de ha ketten akarjuk azt tartani, úgy bizonyosan felborulunk«.”16

12Közli Károlyi II. 78-81. p.

13 Közli Andies II. 170. p.

14 A tárgyalások anyagát közli KLÖM XIII. 503-511., 592-594. p.

15Tóth Lőrinc 37-38. p.

16 Pálffy János 127. p. Pálffy szerint Deák és társai dolga nem az lett volna, hogy együtt tartsák a gyeplőt Kossuthtal, hanem az, „hogy kivegyék kezéből, mint ki szokás azt venni a rossz kocsiséból, hogy a szekérben ülők biztosan juthassanak célhoz”.

191