A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Mezey Barna: Deák Ferenc és a büntető eljárásjog reformja 1848-ban

bírónak,61 a perbefogási törvényszék (vádesküdtszék) működtetése,62 s a vádesküdtszék igenlő válasza alapján a közvádló által készített vádlevéllel63 induló esküdtszéki eljárás, melyben az ítélő esküdtszék mondja ki a verdiktet.

A büntető eljárásjogi koncepcióból kerültek a rendeletbe a vádlott garanciái. Az eljárásban a védő alkalmazása kötelező,64 akit szükség esetén a bíróság rendel ki. Az eljárást a szóbeliség65 uralja, tanúvallomást csak akkor fogadnak el, ha a tanú meghalt avagy akadályozva van, „holt irományok útján” dönteni nem lehet. A nyilvánosság mellett nagy biztosítéka a törvényes és szabad eljárásnak a vádlott jogainak pontos meghatározása és védelme. Az esküdtszéki eljárásban a rendelet szerint a közvádló és vádlott szinte azonos jogokkal rendelkezik.

A rendelet messzemenően igyekszik kihasználni azt a szabadságot, melyet még az esküdtszékről benyújtott különvéleményében Deák Ferenc megfogalmazott. Nyo- matékosítja a bírák függedenségét, s felhívja a figyelmet arra, hogy a bírák ítéletüket a bizonyítékok szabad mérlegelésével alakítsák ki. „... a tárgyalás egész folyamán fi- gyelmezek, s félretevén kedvezést, félelmet, gyűlölséget és minden személyes tekinteteket, egyedül az előadandó vád és védelem egymáshoz mért erősségei és okai nyomán, saját belső meggyőződésem szerint, igazán szabadon és becsületesen ítélek.” — tették le az esküt a jövendő bírák.66 Esküdt lehetett az a magyar férfi, aki 24. életévét már betöltötte, s legalább 200 forint évi tiszta jövedelemmel rendelkezett. E vagyoni cenzustól eltekintett a rendelet a tanítók, a magyar tudományos akadémia tagjai, az egyetemi végzettségűek, ügyvédek, mérnökök és községi jegyzők esetében. Kizárta a szabály foglalkozásuk és politikai státusuk alapján az egyházi személyeket, katonákat, bírákat, közvádlókat; gazdasági önállótlanságuk következtében pedig a szolgákat, napszámosokat; közreműködésük jelentős akadálya folytán pedig az írástudatlanokat, vakokat és süketeket.

A rendelet a közérthetőség miatt már-már unalmasan aprólékos, egészen a teremben leültetendő esküdtek helyének meghatározásáig menően. Persze egy addig teljesen ismeretien intézmény meghonosításáról és „begyakorlásáról” volt szó.

Az esküdtszékek felállításában Deák nem ismert tréfát, minden halasztási kérelmet válogatás nélkül visszautasított.67 Levéltári iratok tanúskodnak arról, hogy jónéhány nagyvárosban megalakultak az esküdtszékek,68 jóllehet működésükről alig

61 Rendelet 10., 17-20. §§.

62 Rendelet 11., 21. §§.

63 Rendelet 27. §.

64 Rendelet 32. §.

65 Rendelet 45., 59-60. §§.

“Rendelet 43. §.

67 Vő. MOL H 69. 4. kútfő, 4-5. tétel.

68MOL H 69. 4. kútfő 6. tétel (Pest), 9. tétel (Buda), 10. tétel (Kassa), 12. tétel (Pozsony).

175