A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Molnár András: Deák Ferenc a forradalom előtt
már egypár heti foglalkozás is végképpen alkalmatlanná tenne arra, hogy tisztemnek csak valamennyire is megfelelhessek”.49 Noha Zala megye 1847. október 4-i közgyűlésén a megyeház előtti téren szép számmal összesereglett választók közakarattal — és „szűnni nem akaró éljen kiáltások közt” — Deák Ferencet kiáltották ki országgyűlési követüknek, az alispán felolvasta Deák idézett levelét, melynek értelmében más követet kellett választaniuk. A közgyűlés rangos küldöttséget indított Kehidára, hogy kifejezzék Deákkal való együttérzésüket és tiszteletüket, egyszersmind pedig hangot adjanak azon óhajuknak, hogy „egészsége és testi ereje minél előbb visszatérve, a közdolgok folytatásában ismét oly tényező részt, aminőt előbb vett, vehessen”.50 Zala megyét a helyi ellenzék két fiatalabb vezéregyénisége, a heves vérmérsékletű ifjabb Csuzy Pál, valamint a higgadt főszolgabíró, Tolnay Károly képviselte az utolsó rendi országgyűlésen.51 A két fiatal követ már megválasztásakor kijelentette, hogy büszkék lesznek, ha átadhatják követi széküket, amennyiben Deák egészsége ezt lehetővé teszi. Tolnay az országgyűlés egyik első kerületi ülésén is leszögezte, hogy Deák, „mihelyt egészsége engedi, feljön, s ők akármelyikük helyét szívesen átengedik”.52 Zala újonc követei az országgyűlésen nem játszottak érdemi szerepet. Tudatában lehettek ennek, és érezhették Deák hiányát ők maguk is. Csuzy Pál december 13-án levelet írt ezügyben Zalabéri Horváth Jánoshoz, a zalai ellenzék egyik legtekintélyesebb vezetőjéhez. Csuzy mellékelte lemondó nyilatkozatát is, újra felajánlva helyét Deáknak. Horvát fel is kereste Deákot, ám Deák ismét kitérő választ adott, így a decemberi közgyűlésen nem tűzték napirendre Csuzy felváltását.53 Zala megye október 4-én elfogadott országgyűlési alaputasításának bevezetője emlékeztetett arra, hogy a megye nemesei már 1845 januárjában kijelentették, miszerint „polgári alkotmányuknak szélesebb, s éppen azért biztosabb lábra állítását forrón óhajtják”, ezért „a haladás, a törvényszerű és békés átalakulás iránti eddigi fő elveikhez s nézeteikhez jövendőre is” rendíthetetlenül ragaszkodni fognak. Ragaszkodtak az 1847 augusztusában hozott határozatukhoz is, amely szerint érvényesnek tekintették a megye 1839-es és 1843-as követutasításának mindazon követeléseit, amelyek iránt az utóbbi országgyűlések nem alkottak törvényeket. A zalai követek a két korábbi országgyűlésre kidolgozott követutasítás mellé kaptak egy újabb utasítás49ZML kgy. ir. 1847:3615., vö. Molnár András: Deák Ferenc levelei zalai barátaihoz (1830-1847). In: Levéltári Szemle 1994. 2. sz. 44-45. p. 50ZML kgy. jkv. 1847:3615., vö. Ferenczi Zoltán 2. köt. 70. p. 51 Csuzyról és Tolnayról bővebben: Zalai életrajzi kislexikon. 2. jav. bőv. kiad. Zalaegerszeg, 1997. 48- 49. p. 52 MOL P 483. Magyary Kossá család iratai. Család által rendezett iratok. Busbach Péter levelei Magyary Kossá Józsefhez. 25. cs. fase. H 23. (Pozsony, 1847. nov. 19.) 53 Ferenczi Zoltán 2. köt. 72-73. p. 16
