A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Balogh Elemér: Deák Ferenc és az anyagi büntetőjog kodifikációja
zetnek azon pontját illeti, hol a vagyontalanok ellen kimondott csempészed büntetéseknek más valamely büntetés nemére leendő átváltoztatása említtetik: nézetem az, hogy a törvényben szorosan meghatározott csempészeti büntetést más büntetés nemére átváltoztatni, törvényeink jelen állásában nem lehet; mert ilyen átváltoztatás semmi törvényen nem alapulna, éppen azért kormányi rendelet által az sikeresen be sem hozathatnék. A törvényhozás azonban ez esetben is valamint egyéb oly esetekben, hol egyedül pénzbeli büntetéseket rendel a törvény, kétségtelenül segítend a hiányon, s az Igazságügyi Minisztérium által javaslatba hozandó törvénykönyvben bizonyosan figyelem leend az ily nemű átváltoztatásokra.”35 A javaslat szerint különben egy öt (1+4) fős bíróság járt volna el, sima szavazattöbbséggel döntve el az ügyeket. Deák érvelésében feltűnő, hogy a korabeli, nyilvánvalóan provizórikus viszonyok ellenére, higgadtan a történeti alkotmány szellemében reagál Kossuth felvetésére: a szankciókról van hatályos (bár láthatóan igen régi) törvényi rendelkezés, azt csak hasonló szintű jogforrás bírálhatja felül. Világos utalás ez, korszerű törvényi szabályozás hiányában, sőt annak ellenére is, a nulla poena sine lege anyagi jogi elvére.36 A minisztériumban megszervezték a büntető törvénykezési osztályt, amelynek hatáskörébe tartozott az egész büntető igazságszolgáltatásra való felügyelés, beleértve az esküdtszékeket, a börtönöket és a közvádlókat is. Az osztály anyagából kiemeltem két kérdéskört: a halálbüntetéssel kapcsolatos kérvényeket és az egyéb folyamodványokat. a) Halálraítéltek kérvényei Ahogy arra fentebb már bőven történt utalás, egy büntetőjogi rendszert alig jellemez jobban más, mint a halálbüntetéshez való viszonya. Tudjuk, hogy Deák az 1843. évi javaslat országgyűlési tárgyalásakor abolicionista álláspontot képviselt. Meggyőződé35 A Kossuth-féle javaslat különben arra az idézett esetre nézve, ha az elkövető vagyontalan, emígy rendelkezett: „[...] hogy az elkövetett csempészkedés büntetés nélkül ne maradjon, és így a harmincadi országos jövedelmek, ezeknek büntetlensége miatt ne veszélyeztessenek, más — a harmincad csempészeti ítélőszék köréhez nem tartozható - büntetéseknek alkalmazása szükségessé válván, az ítélőszék ily esetekben azon ítéletnek, melyben a bírság fizetésébeni elmarasztalás kimondva volt, közlése mellett az illető törvényhatóságot más, alkalmatos büntetésnek kimondására és végrehajtására megkeresni fogja.” Mindkét idézet: MOL H 65. 1/766. 36A sót nemcsak csempészték, hanem lopták is. Számos ilyen panasz érkezett Deákhoz (pontosabban: a pénzügyminiszterhez, aki áttette az iratokat), melyeket ő rendre visszaküldött a területileg illetékes bíróságnak. Ez történt Markovics Vazul alsósáradi lakos ügyében is, amidőn Deák Ugocsa vármegyét utasította az eljárás lefolytatására. MOL H 69. 18/6925. 149
