A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Balogh Elemér: Deák Ferenc és az anyagi büntetőjog kodifikációja
tartó rabság, határozott idejű rabság, fogság (arestum simplex), közhivatal elvesztése, pénzbüntetés, bírói megdorgálás. A rendelkezés tehát a halálbüntetés-orientált, középkorból örökölt büntetési rendszerrel a leghatározottabban szakít és a kilátásba helyezett joghátrányok központi helyét a szabadságvesztés foglalja el. A hatféle büntetési alaptípusból három ilyen jellegű, ahol a fogság egy évnél tovább nem terjedhet. Fel kell figyelnünk arra is, hogy a javaslat expressis verbis elutasítja a megbecstelenítő büntetéseket (14. §), és a testfenyítő büntetések alkalmazásáról is lemond,11 az emberi méltóságot tehát az elítélt személyében is következetesen tisztek. Ezt a tényt annál is inkább ki kell emelni, mert például a pellengérre állítás még Eu- rópa-szerte divatozott. A hatályos jogrend és a poktikai gondolkodásmód is akkor még csak alattvalóban tudott gondolkodni. Az alattvalónak pedig elsősorban kötelezettségei vannak, csak másodsorban lehet szó bizonyos jogokról. A polgári jog- egyenlőség eszméjén épülő liberáhs gondolkodás számára a képlet éppen fordított: az állam polgárának vannak ehdegeníthetetlen és elveheteden jogai, mint például az emberi méltósághoz való jog. Ebből az okfejtésből vezették le a halálbüntetés tilalmát, és vele szoros logikai összefüggésben a megbecstelenítő büntetésekkel való határozott szakítás követelményét. A javaslat bichotom rendszerre épül a büntetendő cselekmények kategorizálását tekintve: bűntettekről és kihágásokról rendelkezik, utóbbiról azonban nem a törvény, hanem alacsonyabb rangú jogforrás szabályait téve irányadónak. Bűncselekmény tehát csak egyféle lehet, a bűntett. A nulla poena sine lege elve olvasható ki a javaslat 17. szakaszából, amely kimondja, hogy kizárólag olyan büntetési nemek alkalmazhatók, amelyeket a javaslat 8. szakasza megállapít. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatait tekintve, és általában a büntetési nemek közötti „átjárhatóságot” az ún. egyszeres leszállás vérbeli polgári intézménye biztosítja: „Azon bűntetteknél, melyeket a törvény rabsággal rendel büntetni, rabság helyett fogsági büntetést csak akkor rendelhet a bíróság, midőn a fennforgó körülmények annyira enyhítik a beszámítást, hogy azokhoz képest a legrövidebb ideig tartó rabság is felettébb súlyos büntetés volna”. (20. §) Hasonlóan, a fogság is „leváltható”, méghozzá bírói dorgálással. Fő szabály szerint a pénzbüntetésre nem válthatók át a szabadságvesztések, a törvényben megállapított pénzbüntetést azonban a bíróság meghatározott esetekben fogságra változtathatja: a) kiskorú elkövető esetén, ha szülei a pénzbeli büntetést helyette nem akarják megfizetni, b) csődeljárás alatt álló és c) az esetben, ha az elítélt képtelen lenne a pénzbüntetés megfizetésére. (31. §) Lehetőséget ad a javaslat arra is, 11 Egyik jogtörténészünk kiemeli, hogy az 1843. évi javaslatban valóban nem szerepelt a botbüntetés, de 1848 törvényeinek kodifikátorai már „elfeledkeztek” erről, és a botbüntetés eltörléséről nem történt intézkedés. Vö. Sarlós Béla: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc büntetőjoga. Budapest, 1959. 91. és köv. p. 136
