A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Balogh Elemér: Deák Ferenc és az anyagi büntetőjog kodifikációja
szabatos fogalomkészletével és a törvényesen alkalmazható erőszak lehetősége birtokában alkalmas és a leginkább célszerű terepnek mutatkozott, hogy a társadalmi modernizáció egzakt mederben haladjon. 2. A büntető anyagi jog dogmatikája A magyar reformkor büntetőjoga fejlődésének egyik meghatározó alakja volt Deák Ferenc, az ő nevéhez kapcsolja a jogtörténeti emlékezet azt az 1843. évi anyagi büntetőjogi törvényjavaslatot (is), amelyen leginkább modellezhető a korabeli magyar krimináldogmatika színvonala. A nevezetes 1795. évi tervezetből, nem kerülvén még országgyűlési tárgyalás alá sem, nem lett törvény, és évtizedeket kellett várni az újabb megszületésére.8 Az 1840:5. te. országos választmányt állított fel ismét, hogy korszerű és minden ízében új alapokra fektetett büntető törvénykönyvet dolgozzon ki. A deputatio dolgát lelki- ismeretesen elvégezte, és három törvényjavaslatot is letett az országgyűlés asztalára: egyet az anyagi jogról, egyet az eljárásjogról és egyet a börtönügy reformjáról. A tanulmány adta kereteket figyelembe véve ehelyütt csupán az anyagi jogot tárgyaló javaslat bemutatására vállalkozhatom. Elöljáróban tudnunk kell, hogy sajnos ebből a három törvényjavaslatból sem lett törvény: az anyagi és az eljárásjogi tervezeteket az alsótábla elfogadta, a főrendi tábla nem; csupán a börtönügyet tárgyaló harmadik javaslat ment át az országgyűlés mindkét tábláján, az uralkodó azonban nem szentesítette, mondván, az előző kettő törvény hiányában értelmetlen lenne egy új szellemű büntetésvégrehajtási rendszer életbe léptetése. A javaslatok elkészítését a magyar reformkor legkiválóbb jogász-politikusai vállalták magukra: európai műveltséggel bíró, a magyar jogi kultúra legmagasabb színvonalú képviselői. Deák Ferenc nevéhez fűződik e javaslat-együttes,9 mellette azonban olyan személyiségek dolgoztak, mint Szemere Bertalan (első belügyminiszterünk), báró Eötvös József (első kultuszminiszterünk), Szalay László és Pulszky Ferenc, valamint Bezerédy, Klauzál és Wenckheim. Az 1843. évben tárgyalás alá vett 8 Ehelyütt nem érintek egy, a szakirodalom számára mindmáig homályban lappangó, módszeresen fel nem dolgozott, 1829-re datálható tervezetet, melynek a gyakorlatra és a büntetőjogi gondolkodásra kifejtett hatása jelenlegi ismereteink szerint egyaránt csekély volt. 9 Tudvalevőleg Deák nem vett részt az országgyűlés ülésein, de részletes különvéleményeit eljuttatta a tárgyalásra, és azok alapul is szolgáltak az ellenzék álláspontjának kimunkálásához. Vő. Sarlós Béla: Deák és Vukovics (Két igazságügy-miniszter). Budapest, 1970. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 54.) 37. p. 134
