A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Molnár András: Deák Ferenc a forradalom előtt
vagy a kormánytól, vagy annak férfiaitól jönne, mert tartunk hatalmaskodásaitól, s nem tudhatjuk, mi lappang alatta.”21 Az immáron nyíltan kormányellenes nézeteket valló, közben azonban továbbra is betegeskedő Deák még részt vett az ellenzék 1846. június 8-án tartott pesti összejövetelén. Program kidolgozására nézve ugyan akkor sem született megegyezés, ám az ellenzék vezetői megállapodtak, hogy legsürgetőbb feladat a jobbágyfelszabadítás, az örökváltság kivívása, valamint a közteherviselés és a népképviseleti rendszer bevezetése. Az ellenzéki elvek sajtó útján történő „terjesztésére és védelmére” felállítottak egy szervezőbizottságot, valamint pénzalapot hoztak létre.22 A pesti ellenzék a liberális tábor nyilvános, országos zászlóbontását 1846 novemberére tervezte. Ezt azonban el kellett halasztani, mert a betegeskedő, és a helyi konzervatívok újabb fellépésétől tartó Deák — zalai közgyűlési elfoglaltságára hivatkozva — távolmaradt a pesti értekezlettől. így a november 15-i ellenzéki összejövetelen csupán arról döntöttek, hogy 1847. március 15-én döntő jelentőségű ellenzéki konferenciát fognak tartani.23 Miután 1846 novemberében megalakult és programot hirdetett a Konzervatív Párt, a liberálisok sem halogathatták tovább a programalkotást. Bár 1847 februárjára a pesti ellenzék — valószínűleg Kossuth — már összeállított egy programtervezetet, azzal mindenki tisztában volt, hogy az ellenzék többsége nem lesz hajlandó olyan programot elfogadni, melynek kialakításában Deák nem működött közre, vagy legalább nem adta hozzá beleegyezését.24 Deák betegsége azonban éppen ekkor, 1846/1847 fordulóján vált legsúlyosabbá, amikor tekintélyére és tudására az ellenzéki pártnak a legnagyobb szüksége lett volna. Mivel orvosa mindenfajta szellemi munkától — még a legrövidebb ideig tartó olvasástól és írástól is — szigorúan eltiltotta, nem lehetett rá számítani a márciusi pesti konferencián. Az ellenzék vezetői ezért kehidai otthonában keresték fel, hogy előzetes hozzájárulását kérjék az ellenzéki program kidolgozásához. Előbb Bezerédj István és Szentkirályi Mór, majd 1847. február 8-án az ellenzéki párt elnöke, Batthyány Lajos gróf is Kehidára érkezett, hogy meggyőzze Deákot a program halaszthatatlanságáról.25 Deákkal folytatott kehidai megbeszéléséről Batthyány így számolt be másnap Teleki Lászlónak: „Deák, mint előre látható volt, helyesli szándokunkat, csakhogy ő az egészt inkább nyilatkozat vagy cáfolat formába kívánná ölteni, mintsem program formába, és hogy a formulatióra nézve némely észrevételei vannak, miket ő lényegeseknek tart, [...] és miket mindenesetre figyelem 21 MOL A 45. Acta Praesidialia 1846:557., vö. Molnár András 1994. 126. p. 22 Ferenczi Zoltán 2. köt. 38-39. p., KLÓM XI. köt. 17. p., Varga János 1197-1200. p. 23 Ferenczi Zoltán 2. köt. 41-42. p., KLÖM XI. köt. 19. p., Varga János 1201. p. 24 KLÓM XI. köt. 20. p. 25 Ferenczi Zoltán 2. köt. 42. p., Varga János 1204-1205. p. 10
