A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc és az igazságügyi minisztérium szervezése

osztályára utasítsa, hol a váltótörvények átnézésével foglalkozzon.”34 Később azon­ban Zsoldost nem találjuk a személyzeti listákon. A május 30-i minisztertanács rendelkezése szerint a határőrvidékiek polgári peres ügyeire nézve rendezés szükséges „ugyanezért fel kívánván őket [t. i. a határőr­vidékieket „mind a katonai, mind a polgári rendből”] szóllítani, hogy mindezen tár­gyak felől javaslatokat készítsenek, [...] ezen felül javasoljanak egy-két alkalmatos egyént, kik mint tanácsosok, az igazságügyi ministeriumnak törvénykészítési osztá­lyában 2500 pft fizetéssel foglaljanak helyet, s a beküldendő javaslatokból és más se­gédeszközökből kimerítő törvényjavaslatot készítsenek.”35 Végül azonban e helyeket sem sikerült betölteni. Ugyanakkor ezt az osztály érte a legnagyobb veszteség is: innen távozott Szalay László a kormánynak a frankfurti német parlamenthez küldött követi posztjára, mi­után május 14-én e feladatra kinevezést kapott. Mivel Irányi, az osztály titkára már ekkor — talán éppen a Szalay távozásával kialakuló új helyzetet érzékelve — beleve­tette magát a politikába, így az osztály munkája egyre inkább akadozott. Ghyczy ál­lamtitkár — egyben a hitelintézet szabályain dolgozó bizottságnak is elnöke — írta ró­la: „Irányi Dániel jegyzőnk volt, de nem sokat foglalkozott velünk, a pesti mozgal­makkal lévén elfoglalva, amelyekben tevékeny részt vett.”36 A gondokat látva kerül­hetett sor a gyérült személyzetű osztályon Szalay rokonának, Békéi Istvánnak a kine­vezésére június 15-én. Tervek születtek azonban az új feladatokat ellátni hivatott további részleg felállí­tására is. Még az április 26-án tartott minisztertanács határozott úgy — Ferenczi sze­rint Deák kezdeményezésére — hogy túl a méltányos személyzeti politikán, mely sze­rint a központi kormányban illő számban fognak különböző nemzetiségűeket, köz­tük horvátokat is alkalmazni, „a belügy és igazságminis téri munkakörben külön hor- vát osztály állíttassék”, mely „kizárólag horvát honpolgárokból fog állni”.37 Az osz­tály felállítása szervezetileg megtörtént, legalábbis a pénzügyminisztérium államtitká­ra, Duschek június 11-én írt szavai erre utalnak: „a horvát, dalmát s tótországi osz­tályban [...] egy titoknoki állomás 1500 pft-tal, mint még betöltendő fordul elő.” A külön egység felállítását nem csak a horvátokkal szembeni méltányosság diktálta. Is­meretes, hogy Horvátország jogi viszonyai némiképp eltértek a magyar jogrend­szertől, a horvát osztály tehát már csak ebből a szempontból is indokolt lett volna. 34 MOL IM Elnöki (H 65.) 1848. 95. sz. 35 Kivonat a május 30. ministeri tanácsülés jegyzőkönyvéből Jászay Pál által. MÓL IM Alladalmi titk. (H 67.) 1848. 1. kútfő. 84. 36 Ghyczy Kálmán emlékiratának gépelt másolata. MTA Kézirattár Ms 4856/79. 89. p. 120. sz. alatt. 37 A horvát osztály felállítására: Horváth Mihály im. 25. p. Ferenczi 2. köt. 102. p., Fábiánná Kiss Er­zsébet 1987. 387-388. p. Pesti Hírlap 1848. ápr. 29., Irányi Dániel - Charles-Louis Chassin: A ma­gyar forradalom politikai története 1847-1849. I. A háború előtt. Budapest, 1989. 220. p. 106

Next

/
Thumbnails
Contents