A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Dobszay Tamás: Deák Ferenc és az igazságügyi minisztérium szervezése
közvádlókra s esküdtszékekre, az ügyvédi kar viszonyaira, s a hiteleshelyekre. Ugyanazért minden ezekre vonatkozó jelentések s folyamodások az igazságügyi miniszterhez intézendők. A királyi fiscussal [...] csak annyiban leend érintkezésben, [...] amennyiben törvény szerint némely büntető perekben a királyi fiscust illeti, mint közyádlót a felperesség. S e végre külön egyének fognak , mint országos közvádlók kijeleltetni, r azoknak hivatalos eljárására az igazságügyi minister ügyelendfel.” A körlevél kiadója különösen szükségesnek és fontosnak tekintette azoknak az ügyeknek a felsorolását és elkülönítését, amelyek vonatkozásában a régi kormányszéki rendszerhez képest változások állottak be. Ilyennek minősült a fentiek szerint a kamara és a jogügyigazgatóság által ellenőrzött bányászati bíráskodás és a közvádlói (ügyészi) feladatkör. A kegyelem útján a király elé viendő — kancelláriától öröklött — ügyek a Bécsben székelő magyar miniszter elé kerültek. A meghozott törvények és az említett rendeletek értelmében Deák az eddig — régóta sérelmezett módon — a helytartótanács egy osztálya által, tehát közigazgatási, kormányszéki úton intézett úrbéri ügyeket bírói útra utasította. Mivel azonban épp az eddigi gyakorlat, továbbá a Kancellária korábbi bírói funkciói miatt megszokott dolog volt, hogy a panaszosok a bíróságok helyett e kormányszékeket keresték fel, Deák nem akarta, hogy a változások, illetve a folyamodók tájékozatlansága miatt hátrány érje őket. Ezért a panaszkodóknak továbbra is nyitva hagyta a minisztérium ajtaját, mintegy átvette a korábbi kormányszéki ágenseknek a mai ügyfélszolgálathoz hasonlítható feladatait. Az „úrbéri perek az 1848:X. te. szerint a megyei törvényszékektől ezentúl a királyi táblára lévén felviendők, [...] minthogy azonban az igazságügy miniszterének köréhez tartozik e részben is az igazság gyors és rendes kiszolgáltatására felügyelni, minden olyan folyamodások, melyek valamely úrbéri pernek helytelen késleltetését illetik, vagy törvényszabta útnak elmellőztetéséből származott panaszokat tárgy aznak, az igazság miniszteréhez adandók. ” A körlevél felsorolta a kancelláriától öröklött feladatokat: így a csődületi határnapoknak, valamint az okiratok megsemmisítésének kihirdetését, a korengedmények, a protestánsoknál a házassági akadályok alóli felmentések és a „honpolgároknak idegenekkeli jogviszonyának” ügyeit, valamint az ún politikai bíráskodást, amely nem a mai értelemben értendő, hanem a kancellária által gyakorolt bírói tevékenységet jelentette (sommás visszahelyeztetési perekben fellebviteli bíráskodás, törvénykezési formahibákkal szemben benyújtott folyamodások, bírói parancsok és delegációk, bírói zár iránti kérdések). Az említett módon és a vázolt logikával a volt kormányszékektől öröklött feladatokból fakadt a rendkívül nagyvonalúan alakított panaszfelvételi tevékenység. Igen egyszerű formában állapította meg a rendelet a levelezés módját, s ez összefüggött azzal a nyitottsággal, amellyel Deák a minisztérium működését elképzelte; minden módon könnyíteni akarta a folyamodók (többnyire egyszerű emberek) gondjait. A leveleket személyesen is be lehetett adni a minisztérium iktató hivatalában, a budai országházban a délelőtti órákban, vagy Tóth Lőrinc miniszteri titkár hivatali szobá100
