Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Simon Éva: Magyar nagybirtokosok tervezetei a Kanizsával szembeni végvidék kiépítéséről

folyó mögött fekvő Zalavár. Feladatuk az elővéd szerepe volt, ezt a terület négy legfontosabb útvonalának ellenőrzésével biztosították. Mögöttük a második vonalban Egerszeg és Szentgrót, a Zala völgyének és átkelőinek védelmét oldotta meg. A harmadik lépcsőben fekvő kis várak (Magyarósd, Lövő, Egervár, Rum) egyrészt Körmend és Sárvár előváraként szerepeltek, mint a feléjük vivő utak őrhelyei; másrészt a Zala védelmében is szerepet kaptak. A negyedik védvonal pedig a Rábára épült, a két fővárral és apró őrhelyeikkel a mögöttes területek működéséhez szükséges védettséget biztosították. (Lásd 2. térkép.)

1601-ben Batthyány Ferenc javaslatának felhasználásával a Fíaditanács megszervezte a „Kanizsa ellen vetett várak” fent vázolt első változatát. Ez a közvetlenül 1600 után kialakított végvárvonal módosítás nélkül nem élt hoszú ideig. Létrehozói is valószínűleg ideiglenesnek szánták, hiszen Kanizsa visszavívására készültek. A bekövetkezett történelmi események, az 1601. évi kanizsai kudarc, a Bocskai szabadságharc s az azt követő megváltozott körülmények hamarosan módosításokat tettek szükségessé a várvonalon. Az állandó változás időszaka után, érett formájában csak 1606-ot követően mutatkozik majd a védelmi övezet. Elődjének létezéséről azonban nem szabad megfeledkezni, mert kiinduló pontjául szolgált a későbbi, szakirodalomban bővebben tárgyalt Kanizsával szembeni végrendszernek. Az odáig vezető bonyolult fejlődési útvonal, az Udvari Haditanács, valamint a stájer rendek tárgyalásainak dokumentumai azonban még további kutatásokat igényelnek.

83