Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Simon Éva: Magyar nagybirtokosok tervezetei a Kanizsával szembeni végvidék kiépítéséről
Létrehozásuknak oka tehát az, hogy a muraközi Zrínyi birtokok és a magyar végvidék között épp a Kerka menti útvonal biztosított összeköttetést. Összefoglalva az eddigieket, a Körmendhez illetve Lentihez „hallgató” várkörzetről megállapíthatjuk, hogy egy korábban nem végvidékként működő erősségrendszer átformálásával jött létre. Korábban csak Lövő és Szemenye szerepeltek mint véghelyek s három erősségét 1601-ben kellett elkészíteni. Ezek Hollós, Szecsőd és Csesztreg várai. Középkori eredetű volt Körmend, Alsólendva, Lenti és Szécsisziget. Ezek, valamint Hídvég és Csákány 1601-ben kaptak királyi őrséget. A várak főként a Bécs és Stájerország felé vezető utak vagy vízi átkelőhelyek mellett épültek, ezzel a török mozgásának gátat szabva. A másik, Sárvár központú várkörzetnél más volt a helyzet. Ennek Zala folyó mentén fekvő várai szinte kivétel nélkül tagjai voltak már a Kanizsai végvidéknek is. így Pölöske, Kapornak és Zalavár már az 1576. évi végvárlajstromban is szerepelt, míg Kemend, Bér, Szentgrót és Csány az 1582. évi jegyzékben fordult elő először. 1600-ban tűnik fel új elemként Egerszeg, Egervár, Szentgyörgyvár és Sümeg, de ezek is mind korábbi eredetű földesúri várak voltak. A Sárvár környéki apró végek közül is csak a Sebesen készített góré volt új keletű, valamint a csak Nádasdynál szereplő Zala-völgyi Istvánd. A sárvári várkörzet három részre tagolható. Sárvár és a Rába-völgy apró várai védelmi rendszerükben a Körmend körüli végek meghosszabbításai. Ezek a Rábára, mint természetes védővonalra épültek, de feladatuk nem elsősorban dél felől, hanem Fehérvár és a Kemenesalja irányából érkező támadások kivédése volt. A Zala völgyében két terület különíthető el. A folyó nyugat-keleti folyása és az észak-déli. Az előbbin elhelyezkedő Szentgrót, Bér, Kemend, Egerszeg és Pölöske feladatául egy 1644-ben kelt hírlövési szabályzat a folyó északi partján húzódó, Körmenden át Bécsbe tartó út védelmét jelölte meg.40 Ez 1601-ben is ugyanígy igaz volt, de figyelembe kell vennünk azt is, hogy ezek a várak - a fent már említett Zala-völgyi Lövőhöz hasonlóan - mind a folyó átkelőhelyeit védték, s a Zalára mint természetes védővonalra támaszkodtak. Ha sorra vesszük őket, egy mélységében tagolt védelmi rendszert találunk, amelynek feladata a Kanizsa irányából jövő támadások jelzése és elhárítása volt. Lövő után az első királyi zsoldosokkal ellátott hely a veszprémi püspök birtokában lévő Egerszeg volt. A köztes területet a Zala mocsarai és sűrű erdei védték, valamint a part menti falvakban sorakozó földesúri udvarházak. Batthyány oda „miuel hogj io helen vágjon” ajánlott legénységet. Elhelyezkedése valóban alkalmassá tette a védelmi szerep betöltésére. A várat északról a Zala folyónak 40 A forrást használta: hőnyi Béla'. Zalaszentgrót története. Kézirat a Zala Megyei Levéltárban. 48. p., Újabban: Varga 1995. 141. p. 75
