Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Varga Zsuzsanna: Érdek, érdekeltség, érdekérvényesítés a termelőszövetkezetekben, különös tekintettel a zalai szövetkezetekre. 1956-1958
Ezen túlmenően a közösben végzett több és jobb munka következtében megnőttek a közös üzem bevételei is. S az sem volt elhanyagolható, hogy az előzőekben leírt munkadíjazási és munkaszervezeti forma kevés évközi nyilvántartást igényelt. Utalnunk kell még a részes rendszer bizonyos korlátáira is, melyek közül a legalapvetőbbet az képezte, hogy nem lehetett a termelés minden ágában alkalmazni. Nem igazán vált be sem az állattenyésztésben, sem a melléküzemágakban. Ebből az is következett, hogy olyan nagyobb szövetkezetekben, ahol több fő- és melléküzemág volt, érvényességének hatóköre szőkébb térre korlátozódott. A részes rendszerek mellett a termelőszövetkezeti jövedelemrészesedés másik vonulatát az időbéres megoldások jelentették, melyeknél a munkateljesítmény mérésének alapja az eltöltött munkaidő (nap, óra) volt. A termelőszövetkezet a teljesített munkaórákra, illetve munkanapokra - gazdasági erejétől függően - igyekezett havonta készpénzelőleget fizetni.93 A tagság egy részének törekvései arra irányultak, hogy a közösből származó jövedelmük minél nagyobb részét - a helyileg szokásos napszámbér szintjén mozgó - előleg formájában, a fennmaradó csekély hányadot pedig év végén egyfajta nyereségrészedésként kapják meg. Ilyen esetek leggyakrabban ott fordultak elő, ahol a tagság jórészt volt gazdasági cselédekből, vagy napszámosokból kerültek ki. Ezek az emberek a múltban megszokták a munkabér jellegű jövedelmet, s mivel nem igazán volt vérükben a gazdálkodás, hajlottak arra, hogy a szövetkezetben is alapvetően munkavállalóként kapják jövedelmüket.94 Arra törekedtek tehát, hogy a közös üzemből eredő jövedelemrészesedésükben ne a vállalkozói, hanem a munkabér jellegű jövedelem domináljon. Az ötvenes években szerzett termelőszövetkezeti tapasztalatok ugyancsak azt mutatták, hogy célszerű a bérjellegű munkadíjat elválasztani az igen bizonytalanul alakuló tulajdonosi részesedéstől: „...külső szervek illetéktelenül beavatkozva sokszor meghatározták a személyes részesedés nagyságát, s ez 93 A fityeházi Győzelem Tsz-nél a közgyűlés határozata alapján munkaórában történt az elszámolás. Egy munkaórára 1957 tavaszán 4 Ft előleget fizettek a tagoknak készpénzben. Ebben a szövetkezetben ugyancsak a közgyűlés határozata alapján a férfi munkaerőt 1 munkaórára 100 %- nak, a női munkaerőt 90 %-nak, a legény és leány munkaerőt pedig 80 %-nak vették alapul. MÓL MDP-MSZMP ir. 288. f. 28/1957/2. ő. e. Jelentés Zala megye termelőszövetkezeteinek helyzetéről. 1957. május 9. 94 A novai Göcseji Vörös Zászló Tsz-nél is munkanapot vezettek be a munkaegység helyett, azaz lényegében napszámbér formájában mérték. A község határában 1945 előtt működött egy uradalom, s a volt cselédekből alakult 1949 augusztusában egy III. típusú termelőszövetkezeti csoport, mely 1956 októbere után is továbbműködött. A tsz és a falu történetéről részletesebben lásd dr. Gaál - Vass 1988. 113-114. p.; Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között. Zalai Gyűjtemény 11. sz. Zalaegerszeg 1979. 19-32., 51-54. p. 389
