Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Varga Zsuzsanna: Érdek, érdekeltség, érdekérvényesítés a termelőszövetkezetekben, különös tekintettel a zalai szövetkezetekre. 1956-1958

jóváírható munkaegység megállapításához két alapvető tényező ismerete volt szükséges: az egyik a napi teljesítménynorma, a másik pedig a munkák osztályba sorolása. Ezek alapján számították ki a tagoknak a közös gazdaságban végzett munkájuk után járó munkaegységek számát; a növénytermesztésben, szállításban, segédüzemekben rendszerint naponta, az állattenyésztésben a naponta feljegyzett adatokból többnyire havonta. Év végén, a zárszámadáskor a szövetkezet tagja az év folyamán megszerzett munkaegységei arányában részesült - terményben és pénzben - a tagok között kiosztható jövedelemből.76

A munkaegység a teljesített munkának csak a mennyiségét fejezte ki. S habár munkanemenként az illető munka minőségi súlyát is mérte, ugyanazon a munkakategórián belül nem juttatta kifejezésre a munka minőségét, pontosabban azt, hogy valamely munkát a hozam szempontjából jobban vagy rosszabbul, a kellő időben vagy elkésve végezték-e el. (A munkaegység ugyan a munkanormák szerinti mennyiségű és kellő minőségben elvégzett munka után járt, azonban a rossz munka újravégeztetését csak adminisztratív úton lehetett elérni, s a hozam szempontjából ez is negatív tényező volt.)

Másik hátránya az volt a munkaegységrendszernek, hogy rendkívül nagy adminisztrációt tett szükségessé (pl. a munka technikai felmérése, normákkal való számítás, teljesített munka nyilvántartása és ellenőrzése stb.) éppen azért, mert műveletenként kellett mérni a munkateljesítményt.

A munkaegység szerinti jövedelemrészesedés figyelmen kívül hagyta, hogy a termelés eredménye és üzemi jövedelmezősége nem egyszerűen az elvégzett munka mennyiségétől függ. A munkaegységrendszer nem a szükséges mennyiségű, illetve a gazdaságos munka irányában, hanem a mind több munkaegység megszerzése irányában hatott.

76 A fenti meghatározást részeire szedve, lépésről-lépésre világítjuk meg, hogy milyen lényegi kifogások merültek fel a munkaegységrendszerrel szemben. A munkaegységrendszer problémáinak bemutatását a korabeli üzemgazdasági irodalom kritikus feldolgozására alapoztuk. A termelőszövetkezeti üzemszervezés gyakorlati kézikönyve. (Második átdolgozott és bővített kiadás.) Budapest, 1962.; Augusztinovics — Dr. Csákány — Kovács'. A termelőszövetkezeti jövedelemrészesedés módjai. Budapest, 1961.; Bíró Ferenc — Kovács Zoltán: A munkadíjazás és jövedelemrészesedés rendszere és alkalmazása termelőszövetkezeteinkben. Budapest, 1964. (Bíró - Kovács 1964.); Komló László: A munka értékelése és díjazása a termelőszövetkezetben. Budapest, 1962.; Kovács Zoltán: A termelőszövetkezetekben alkalmazott munka díjazása és jövedelemrészesedési módszerek. Budapest, 1963.; Tóth Mátyás: A jövedelem elosztása és a munkadíjazás módszerei a termelő- szövetkezetekben. Budapest, 1961.

382