Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Vonyó József: Bethlen István választási beszédei Nagykanizsán. 1935. március 17., 24.
életét korporációs rendszerre építse fel. A mi gazdasági életünk sokkal primitívebb, semhogy mi a kollektív szerződések terére átléphetnénk. A korporációs rendszer sehol sem maradt, - ahol bevezet [tét] ett - tisztán gazdasági téren, hanem beférkőzött a politikai életbe is, és azt az alkotmányos szellemet, amelyben ezer éven át éltünk, egyáltalában nem lehetne fenntartani. A munkásszervezetek jóléti intézményeinek, valamint a szakszervezetek által nyújtott előnyökben minden munkás részesüljön. A munkás politikai szabadságának helyreállítása céljából szükséges ez, mert a munkás ezen jóléti intézmények oltalmában csak akkor részesülhet, ha a párthoz csatlakozik és ez a munkás politikai szabadságának elvesztését jelenti. Az államnak kezébe kell vennie a munkásközvetítést, és lehetetlenné kell tennie a politikai és egyéb sztrájkokat is, nem úgy, hogy a munkaadóknak kedvezzen, hanem bíróságot állítson a munkaadó és munkavállaló közé, amely az előadódó ügyeket méltányos jogosság és a gazdasági élet szabályainak megfelelően intézze el. Néhány szót a magyar ifjúságról. Széchenyi István annak idején azt mondotta, hogy az a nemzet a legerősebb, amelynek a legtöbb kiművelt fő áll rendelkezésére. All ez az igazság ma is. Van egy olyan törekvés, hogy a tanult ifjúság számát csökkentsük le, ez azonban ellentétben áll a haladás gondolatával és Széchenyi nagy magyar igazságával. Nem erre kell törekedni. A magyar ifjúságot az életben kell tudni elhelyezni. Nem is annyira állami állásokban, mert hiszen az állami állások nem szaporodnak, hanem egyre csökkennek. Hogy a magyar ifjúság részt vegyen a közéletben, ez ellen senkinek kifogása nem lehet. Ellenben az ifjúságot pártpolitikai célra felhasználni nem szabad. Orajtuk keresztül kerülnek tehetségtelen stréber emberek előtérbe, akik csak így juthatnak szóhoz. A magyar ifjúság helyzetén segítsen a kormány oly módon, hogy üljön össze a gazdasági élet vezetőivel, és azokkal barátságos tárgyalás révén tegye lehetővé, hogy a magyar ifjúság a maga tudásának megfelelően találhasson elhelyezkedést. És még egy tanácsom volna. A baj rendszerint ott van, hogy az ifjú számára hiányzik legtöbbször az a kis tőke, amellyel pályáját megkezdhetné. Csak egy példát akarok erre felhozni. Magyarországon - azt mondják - kb. 1000 községben nincs orvos, s talán még nagyobb a száma ezeknek a községeknek. Nincs orvos, mert dacára annak, hogy Budapest utcáin ezrével sétálnak az állástalan diplomások, nem mennek vidékre. Hiányzik azoknak, akik egyetemet végeztek az a kezdő 2000 pengő, ami szükséges ahhoz, hogy falura menjenek, hogy egy kis rendelőt rendezzenek be maguknak, műszereket vegyenek, könyvtárat, házi patikát szerezzen be magának, amivel megindulni képes. Ha a magyar kormány a kiválóan képzett fiatalembereket 1-2000 pengővel támogatná, rég nem volna falu, amelyben nem volna orvos, és rég nem lenne olyan fiatal orvos, aki az egykét az állam megbízásából a helyszínen tanulmányozná, és az orvosszereket is kitalálná erre a kérdés295
