Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Németh László: A nagykanizsai Munka Szabadkőműves-páholy története 1890-1920
lásból is kitűnik, hogy a páholy elsősorban a városi szegények problémáinak megoldásához nyújtott segítséget. Ezzel a szabadkőművesség egyik fontos sajátosságára is rámutathatunk, nevezetesen arra, hogy az főként urbánus szervezetként működött. A szabadkőművességnek a legkorábban létrehozott szociális jellegű intézménye a budapesti Rabsegélyző Egylet volt, amely 1874-ben alakult. Fő céljának a börtönből kiszabadultak segélyezését tartotta. Részükre közvetlen pénzbeli segélyt adott, vagy pedig a kőbányai menedékház fogadta be őket. A segélyezésnél előnyben részesítették az értelmiségieket, mivel úgy gondolták, hogy a későbbi elhelyezkedésnél nagyobb hátrányt szenvednek, mint fizikai foglalkozást űző társaik. A hajléktalanok menhelye 1876-ban jött létre, amely több fiókmenhellyel bővült a későbbiek során. A menhely fontosságát a főváros törvényhatósága is elismerte, mivel 34 évre előre évi 5000 Ft segélyt szavazott meg az egyesületnek, és két telket bocsátott a rendelkezésére.37 A rendszeres jótékonykodás másik fontos eleme az egész fővárosra kiterjedő népkonyhái hálózat volt. A szabadkőművesek fontosnak tartották a szegény sorsú gyermekek segítését is, amelyet a Gyermekbarát Egyesület végzett. Az egyesület fő tevékenysége abban állt, hogy naponta meleg ételt biztosított a város iskolásai számára. A jótékonykodást és az alsóbb néprétegek művelődési szokásainak alakítását tűzte ki céljául a szabadkőművesek által is támogatott, 1895 decemberében megnyílt első munkáskaszinó. A páholyok kezdeményezték még munkáslakások építését is. Nagyon fontos szerep jutott az egészségügyi ellátást segítő szabadkőműves alapítású szervezeteknek is. Önkéntes mentő társulatot hoztak létre, „melynek föladata balesetek alkalmából az első segélyt a lehető leggyorsabban nyújtani és az első segély nélkülözéséből eredhető számos veszedelmet elhárítani.”38 Emellett támogatták gyermekkertek, bölcsődék, kórházi alapítványok és ingyen rendelőintézetek létrehozását is. Ezeknek a szervezeteknek a jelentősége az 1920-as betiltást követően különösen megnövekedett, hiszen a szabadkőművesség 1945-ig csak a szociális és jótékonysági célból létrehozott egyesületek keretei között élhetett tovább. A Munka páholy megalakulásától kezdve érzékenyen reagált a századfordulós Nagykanizsa felgyorsult ipari és infrastrukturális fejlődését kísérő szociális problémákra. A páholy főként a városban élő szegények segítésére koncentrált. 37 A szabadkőművesség hazánkban. Történelmi és tájékoztató adatok. Budapest, 1896, 44. p. 38 A szabadkőművesség lényege, alapelvei, történeti fejlődése, szervezete és feladatai különös tekintettel hazai viszonyainkra. Budapest, 1888, 30. p. 246
