Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Horváth Zita: A tapolcai járás úrbéres viszonyai a Mária Terézia-féle úrbérrendezést megelőző évtizedekben
Palaznak földesura a veszprémi káptalan volt (14 telkes jobbágy, 8 házas zsellér).83 1760-tól urbárium szerint adóztnak. Az egészhelyes gazda 4 marhával és szekérrel 52 napot vagy 102 napot gyalog szolgált. A „kétmarhás” szolgálat gyalogrobotnak számított. Kilenced nincs, csak dézsma. Az urbárium szerint adózók - a telkes jobbágyok - örökös kötöttségüek, míg a zsellérek „bévett szokás” alapján rótták le kötelezettségüket és szabadmenetelűek voltak. Szokás szerint robotoltak, ennek számát nem tudták. Tizedet adtak, kilencedet nem. 3 forint készpénz árendát fizettek, ajándékul 1 ludat, 2 csirkét, és 10 tojást szolgáltattak be. Monostorapáti az egyetlen tisztán örökös jobbágyokból álló helység, mely a veszprémi püspökség joghatósága alatt állt (telkes jobbágyok száma 24, házas zselléreké 45, házatlanoké 7).84 1751 óta az örökös jobbágyok számára urbárium adatott, az árendásoknak contractus. (Az ellentmondásról már volt szó Felhő és az investigatio között, de miután - függetlenül a parasztok jogállásától - a falu népe egyformán adózik, így az örökös jobbágyok közé vettük őket.) Robotjuk évente 52 nap marhával, de „...ki szolgálta, ki nem. ”85 Kilencedet nem adtak, tizedet, ajándékot urbárium szerint. Megvizsgáltuk a vegyes kötöttségű falvak helyzetét. A sok birtokos, a többféle adózás megnehezíti az egységes kép kialakítását. Annyit feltétlenül megállapíthatunk, hogy megmutatkozik ugyan a különbség egy helységen belül az örökös és a szabadmenetelű jobbágyok között, de - ahogy láttuk - ez a különbség nem jelentős. Általában a zsellérek szabadmenetelűek, a jobbágyok között mind a két típusú kötöttség jellemző. Egy két községet leszámítva - a vegyes falvaknál - meghaladja a szabadmenetelűek száma az örökösökét. A szabadmenetelűek zömében contractus alapján adóztak (leginkább árendát, ami többször részint készpénz, részint igás vagy kézi munka). Nagy számban előfordult még szokás alapján történő szolgálat, ami - amint már említettük -, szintén jelenthet mérsékeltebb terheket, legalábbis ebben a járásban. Urbárium után leginkább az örökös jobbágyok adóztak. Kilencedet mindössze 5 esetben találunk, ebből 4 helységben ezt az irtásföldek után adták. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a zsellérek engedélyt kapva az irtásföldön való gazdálkodásra, adójukat is ez után rótták le. Természetesen elmondható, hogy a contractual isták terhei kevésbé nagyok, mint az urbárium szerint adózóké, de kivétel erre is akadt (lásd Monostorapáti). 83 Lásd 1. melléklet. 84 Lásd 1. melléklet. 85 ZMLIV. 1/g. Monostorapáti, 6. kérdőpont. 143
